Irk – Bread and Honey (2014) + Irk/Wren – Split (2015)
Irk – Bread and Honey
(Self Released, 2014)
Kutakodtam a neten némi noise-rock utánpótlás miatt, így találtam az angliai Leedsben működő Irk zenekarra. Ezen az a 2014-es EP-n kívül idén megjelent egy split lemez is a londoni Wren-nel közösen, így mindkettőről írok néhány mondatot.
Az Irk trió felállásban működik, dob, basszusgitár, ének. Amit a 2014-es EP-n mutatnak, az nagyon rendben van, már ami a műfaji keretet és a megszólalást illeti. Vegytiszta noise-rock, de abból is legerősebb, legvastagabb fajta. Az indító Care Taker-ben a dob - basszus páros teljes gőzzel beindul és nagyon egyben vannak a srácok. A basszus töri az ütemeket, a dob súlyoz, erős alapot ad; az egész olyan, mint a Mesuggha dob – basszus ritmizálása, és az ének sem fog hidegen hagyni senkit a sajátos „hisztériája” miatt. Semmilyen hiányérzet nincs bennem a sima gitárok után, a torzítások nagyon keményen szólnak, a kvintelések és a körök viszik az egész számot, az énekes pedig leüvölti a fejem. A következő Mammalian Love March-ben is ugyan ezt a lendületet viszik tovább, néhol hagyva egy lélegzetnyi időt, hogy utána újra visszahozzák a feszültséget és a tempót. A harmadik, You’re Welcome-ban is egyből beindul a torzított basszus, majd másfél perc után egy kiállással kicsit visszavesznek a tempóból és előretör az ének azért, hogy utána átcsapjon egy irgalmatlan darálásba, majd végén egy riffel és dobbal széttöredezett utolsó egy percben beleszegeljék a fejembe a hangzásukat. A végén kellett vegyek egy nagy levegőt, annyira erős tíz és fél percet nyom az Irk. A szövegek is elég nyomasztónak tűnnek, de ehhez a feszültséghez mást nem is tudnék elképzelni. A megszólalásról eszembe jutott a The Jesus Lizard, meg valamiért a ’90-es évek elején működő belga Noise Gate. Állat noise-rock banda!
Ez az EP ingyen letölthető innen:
https://Irkband.bandcamp.com/album/bread-and-honey
Irk/Wren – Split
(Self Released, 2015)
Az Irk/Wren Split lemezt az Irk kezdi négy számmal, az előző EP receptje szerint, talán picit tisztultabb a hangzás, de továbbra is ugyanaz a koszos noise-rock, hisztérikus énekkel, legalábbis az első két számban. A harmadikban a szöveg a lényeg, a zenei aláfestés minimális, nekem ez inkább közjátéknak tűnik. Ezután a negyedik Cibo per Gattini megkoronázza az egészet. A legsúlyosabb szám, amit eddig hallottam tőlük. Feszes, totál őrült ének, nehéz szövegek, iszonyatos töredezett ritmussal, a basszus szinte széttépi az agyam. Remek lezárása a lemez első részének.
A következő negyedóra a londoni Wren-é. Teljesen más stílus, nekem a Cult Of Luna jutott eszembe róla, meg a korai Isis, de igazságtalan lenne, ha azt írnám, hogy nem tudtam teljesen elvonatkoztatni ezektől a bandáktól. Mind három számban dominálnak a sötétebb metal elemek, bár az első felvétel inkább bemelegítő darab a következő negyed órához. A következő két felvétel súlyos gitárokkal, nagyon erős alapokkal, masszív énekekkel felépített 12 perc, nekem mégis inkább a lassabb részek tetszettek igazán. Azok adják ki a zenekar igazi mélységét és atmoszféráját szerintem. Ez a negyed óra sem rossz, de az Irk után nehéz átállni. Kíváncsian várom a teljes Wren nagy lemezt.
Meghallgatható itt:
https://Irkband.bandcamp.com/album/Irk-wren
