Selvhenter – Motions of Large Bodies
(2014. Eget Vaerelse)
Ez az a lemez, amit a megjelenése óta körözök, hátha meglesz. Meg is lett! A dán Selvhenter az utóbbi évek egyik olyan zenekara, ami élőben nagyon erős benyomást gyakorolt rám. A zenekar debütáló lemezéről, a 2013-as budapesti koncertjük után már írtam, de a következő évben megjelent Motions Of Large Bodies-hoz nem sikerült eddig hozzájutnom.
A zenekar több dolog miatt is izgalmas. Az egyik, hogy két dobos van benne, a másik, hogy nincsenek benne gitárok, még ha úgy is tűnik néha, a harmadik, hogy a teljes zenekar hölgyekből áll. A felállás: dobok: Jaleh Negari és Anja Jacobsen (jelenleg egy dobos van zenekarban), harsona: Maria Bertel szaxofon: Sonja LaBianca, hegedű: Maria Diekmann.
A 2014-ben megjelent lemez 10 felvételt tartalmaz. Az egész lemez hihetetlenül izgalmas, mert olyan stílusötvözés van benne, amit nem mindennap hallhat az ember. Ráadásul a ritmusszekción kívül a hangszereket úgy használják a lányok, hogy nem állapítható meg pontosan, mit hallunk. A hegedű gitárként szólal meg, a harsona bőgőként. A zene meg nagyon erős, mert van itt free-jazz, tánczene, zaj, experimental. Az egész lemez ritmikailag és ötlet szinten is engem „végighajtott magán”. Alig vártam, hogy a következő szerzeményt halljam, milyen ötlet lesz benne és hogyan szólal meg; milyen dupla dobtémák, ritmusok adják az alapot és fúvósok mit pakolnak rá stb, stb. Hallgatás közben eszembe jutott a korai Red Snappers, az ütemekről és hátterekről, amit itt nem szintetizátorok adnak, hanem effektezett fúvós hangszerek. A lüktetésről a holland The Ex gitárjai (szerintem nem véletlenül adtak ki 2015-ben együtt egy 7”-es vinylt), az őrületekről valamiért Mats Gustaffson szaxofonista játéka. Nem könnyű anyag egyébként, a vége meg inkább kísérletezésbe hajlik. Kíváncsi lennék rá, hogy mennyi belőle az improvizáció, mert nagyon az impovizatív zene felé eveznek az utolsó két felvételen. Egyszerűen zseniális energiabomba és zenei felüdülés, frissesség ez a lemez. Úgy, hogy az elődök nyoma megvan benne, de amit ez az öt dán lány összehozott az egy „stíluspácolás”, friss csomagolásban, erős fűszerezéssel.
Még annyit, hogy az előző lemez nekem nehezebb volt, itt kicsit lazítottak a free-jazzes betéteken. Élőben meg szenzációsak, szóval ha újra jönnek, gyertek el megnézni!
