(2016. Indie Recordings)

Számomra az egyik legerősebb és legjobb sludge – post - metal zenekar Európában a svéd Cult Of Luna. Ők is az egyik olyan zenekar, amelynek minden lemezét szeretem. Többnyire azért, mert lemezről lemezre mélyebbek az albumaik. Egy ideje már hallottam róla, hogy a Made Out Of Babies énekesnőjével Julie Christmassal készítenek nagy lemezt, akinek régi zenekarának első két lemezét nagyon szerettem, így kíváncsian vártam, mi lesz az összefogás eredménye.

A Mariner öt elég hosszú szerzeményt tartalmaz. Én mindig idegenkedtem a kollaborációktól, mert általában nem sikerül a végeredmény egészen kerekre. Bennem mindig az merül fel, hogy: jó – jó, de ez mégis csak x vagy y dominál. Mi történik ezen a lemezen? Az indító A Greater Call alatt megijedtem, mert a Cult Of Luna hozza a saját stílusát, lassan építkező, majd nagyon erős hangulatú a sludge-post-metalba forduló zenével, ahol Julie Christmas bekapcsolódik: nagyon jó és nagyon érzékeny vokállal, aztán a srácok átveszik az uralmat és néhol feltűnik a vokál, de ennyi tűnik ki az összefogásból. Na, itt megijedtem, hogy kb. ennyi lesz! Mekkorát tévedtem, mert ezután jön a Chevron, ahol Julie éneke dominál végig, a COL meg hozza, amit ők nagyon tudnak a pusztítást és olyan erőt, hogy csak pislogtam és az énekesnőt is beszippanthatta a „dolog”, mert az erős ének néha hisztérikusba csap át, hogy a végén egy kislányos énektéma kerekedjen felül. Nagyon nagy! Ez a recept folytatódik a The Wreck Of S.S. Needle-be, amit ebben énekel, üvölt, hisztériázik az amerikai hölgy és ami a zenészek alá raknak, az olyan utazás, hogy képtelen voltam abbahagyni a szám hallgatását. (Nem kell megijedni, mert aki nem ismerné Julie-t annak mondom, hogy tud énekelni, szóval nem csak szimpla üvöltözésről beszélünk.) Egyébként szintetizátorok is pakolják a sejtelmes ködöt a számokhoz, hogy ne legyen olyan könnyed, de mégis legyen valami még mélyebb ködös hangulat. Utána kicsit nyugodtabbra váltanak az Approaching Transition-ben; nekem ez kicsit pszichedelikus, leginkább az első 7 perc, a fenn maradó ötben bejönnek a sludge-metal elemek, de marha jó ez is, bár ebben nem tudtam megállapítani, hogy hol volt szerepe Julie Christmas-nak. Az utolsó Gygnus egy tökéletes darab. Hihetetlenül erős felvétel mindenben, az énekben, a gitárokban, az egész zene egyfajta alá merülés egy olyan világba, ami teljes kiszakadást jelent. Valahogy olyan, mint amikor a szakadó eső intenzitásának  változását követi az ember egy ablak mögül és nem érdekli semmi más. Olyan hangulatváltozásokkal, feszültségekkel, kántálással és gyönyörű gitármegszólalással, szintetizátorhangokkal, hogy vitt előre magával mind a 15 percben, amíg tartott. Nagyon nagy!

Bevallom féltem ettől a lemeztől, hogy szokásos Cult Of Luna sorlemez lesz és kész az éneksnő majd elmolyolgat és ennyi. Hát nem! Nagyon jó tett a női ének a daloknak, a nagyon hosszú felvételek sem fordulnak unalomba. Sőt! Nem tudom, hogy mit tett még hozzá a srácok zenéjéhez még Christmas (amire kíváncsi lennék), de van benne valami frissesség, még akkor is, ha egy ízig-vérig Cult Of Luna lemez. Nekem nagyon bejön, ebből a műfajból idén eddig a legjobb lemez, amit hallottam!

Rendelés: http://shop.indierecordings.no

http://cultofluna.squarespace.com