(2015. Self Released)

Lehetséges, hogy van olyan köztetek, aki ismeri a zenekart. Sőt! Mindensetre a tavalyi lemezükről való rövid recenzió írására az késztetett, hogy hamarosan Budapesten játszanak, egészen pontosan május 17-én kedden az A38 hajón. A belépő nevetséges összeg, az élmény meg nem hiszem, hogy kihagyható.

A belga Raketkanon egy négy tagú csapat. Gitár, basszus, dob, szintetizátor, ének felállásban. Ebből nem sok minden derül ki, de ha azt írom, hogy a zenéjüket a Butthole Surfers és a The Melvins tengelyre lehet belőni, akkor szerintem néhányan felkapják a fejüket. Na, de azért ez így teljesen ebben a formában nem igaz. A zenekar hangzása, hangulata megidézte nekem a kilencvenes évek egyik belga noise bandáját is, a Noise Gate-et, bár a Raketkanon nem ugyanolyan, viszont ugyanaz az erő van benne, egyben friss és még érdekes is.

A lemez dalainak címei ismét belga keresztnevek, ami azért vicces, mert az első lemezen is azok voltak. Az első Florent egy klipes dal, ami marha jól összefoglalja a zenekar hangzásbeli dolgait. Úgy slágeres, hogy nem sláger, úgy zajos, hogy nem noise. Nagyon jó hangulata van és vicces is a klip is. A második Nico Van der Eeken egy rockosabb darab, ez már inkább a noise rockot idézi a kiállásaival, az énekkel. A következő Suzanne egy nagyon gyogyós szintetizátorral kezdődik, a basszus, a dob a főtémában sulykol és viszi az egészet. Nekem az Einstrürzende Neubauten Die Befindlichket des Landes című számának lüktetése ugrott be róla. Nagyon izgalmas darab.

A negyedik Mathilde eleje lassabb témával kezdődik, erről a belga dEUS ugrott be, a végére megjönnek a zajos gitárok és egy nagyon furcsa ének. A következő Elisa egy változatos dal, kiállásokkal, egyszerű, de mégis izgalmas, mert valahogy nem szokványos. A „nőt” leváltja egy „férfi”, Ibrahim, egy teljesen őrült szám, az ének és a gitár is őrületbe kergető, remek váltásokkal, nagyon furcsa szintibetétekkel. Nekem ez a legerősebb felvétel a lemezen. A hetes Harald is egy elég érdekes szám, a nyávogó énekével és a nagyon furcsa billentyűkísérete miatt, persze a gitár sem az utolsó, ahogy ritmizál. Ez is nagyon bejött. Az utolsó Hanz egy kakukktojás, néhol nekem már doomosnak tűnt, de mégsem az. Na, ez nem tudom leírni milyen.

Meg kell hallgatni, mert megtehető a honlapjukról. A koncertre ha tudtok gyertek el, szerintem jó lesz!

http://www.raketkanon.com/