(2016. Saját kiadás)

Az egyik kedvenc kortárs magyar regényemben, a Folyamistenben megismert fantomzenekar, az Anarchitecture ismét életre kelt, és nem csak a könyv lapjain. A project továbbra is a regény írójának, Lanczkor Gábornak a munkája elsődlegesen.

A könyvhöz készült Soundtracks for a Novel című lemezanyagról már írtam korábban. Viszont ezeket a felvételek már nem kell a könyvvel összekapcsolni, kicsit más is, mint a Soundtracks for a Novel, de nagy érdeklődéssel vártam, hogy meghallgathassam. A lemez 6 felvételt tartalmaz, majdnem 20 percben. A nyitó My Great-grandfather’s Cimbalom már eleve egy meglepő darab. Mivel nem néztem meg a számok címét elsőre, azon kezdtem agyalgatni, hogy egy furára hangolt dobgitár húrjait ütögeti és effektezik vagy mi is ez. Nekem kifejezetten ipari – experimental jellegű megszólalása volt ennek a szerzeménynek, amihez egy alt-countrys stílusú éneklés kapcsolódik, a húrütögetés pedig erősödik, majd végére megjön az "eredeti" hangja annak a cimbalomnak. A második As Freedom Rings éneke a Wovenhand-szerű bandákét idézi, a gitárhangzás sem sima akusztikus gitárhangok, hangzásából áll. Az angol szövegbe beleszőtt magyar szövegrészek meg elbizonytalanítottak, hogy biztos angol-e a szöveg. Nagyon tetszett! A következő Dear Listener kezdése, ahogy egy szalagból kivágott szöveggel kezdődik, ami már izgalmassá tette az előttem álló 6 percet. Nem tudom, hogy kié a hang, de az azt követő gitárhangzás és az egész megszólalásról megint csak a  ’80-as évek végi Swans ugrott be. A közepén van egy leállás, ami átvezet egy akusztikus, szintén alt-countryba hajló dalhoz, amit egy nem hagyományos megszólalású „harmóniákból” álló gitározás zár. A negyedik Un Giorno Simmetrico-ban egy templomi orgona szól, ami nem tudom minek köszönhetően, de nagyon érdekes hangzást produkál, furcsa ködös zajok veszik körbe a játékát. Nagyon érdekes darab. Ezt követi szerintem az egyik legerősebb dal a Redelta.  Nem vagyok biztos benne, hogy xilofon, ami az alapritmust és dallamot adja, de nagyon el van találva, az ének is nagyon illik rá.  Sajnáltam, hogy nincs benne végig ének. Ez a xilofonos csilingelés megy a teljes négy és fél percben, ami szinte meditatív állapotba juttatott, de egy percre sem untam, a záró Tree is érdekes, a szájharmonikába énekléssel.

A felvételeken közreműködött Lanczkor Lujza templomi orgonán és Lengyel Zoltán a Médeia Fiaiból basszuson és a  Tree szövegét is ő írta.

Aki nem populáris, de nagyon érdekes, alt-countryba hajló, kísérletező felvételeket szeretne hallgatni annak nagyon ajánlom. Másoknak meg azért, mert a szokatlansága ellenére élvezhető anyag, rövid és valami biztosan megragad mindenkiben belőle. Én meg azt hiszem, előveszem újra a Folyamistent és elolvasom megint, mert ezekből a dalokból is visszajött nekem a hangulata.

Fizikai formátum sajnos nem lesz.

Letöltés, vásárlás itt: https://anarchitecture.bandcamp.com/album/lanczkor-g-bor-anarchitecture