SOPHIA – Unclean
(2016. Cyclic Low)
A svéd Sophia (nem összekeverendő a The God Machine-ből átalakult brit indie zenekarral) nekem eddig kimaradt a zenehallgatásaim sorából. Tudom, hogy a hazai és külföldi körökben eléggé ismert, leginkább, mert az Arcana nevű svéd neo-classical zenekar egyik oldalprojektjeként működik, Peter Bräjgö vezetésével. A stílusa leginkább a martial – industrial vonalon mozog az anyazenekartól eltérően. Azt hiszem, akkor most tisztáznom kell, hogy mit is jelent a stílus megnevezése, mert szerintem kevesen tudják. A martial – industrial a post-industrialnak az egyik oldalága. Az ebben a műfajban alkotó előadók, ahogy az elnevezés is utal rá (martial ~ harcias), előszeretettel használnak katonai harci dobokat, hangmintákat, ütemeket; továbbá indulókból, klasszikus zenei darabokból mintákat, részeket, elég komor aláfestéssel. Az ének leginkább egyfajta szövegmondás, ami nagyon fegyelmezett és leginkább egyfajta szónoklatféle. Természetesen ebbe a stílusba is be–be csúsznak egyéb elemek is és elég sötét hangulatot is árasztanak. A legismertebb zenekar a kezdetektől talán a szlovén Laibach, jelenleg a svéd Arditi vagy a német Triarii.
Az Unclean az ötödik nagylemeze a csoportnak, ami nem számít soknak ahhoz képest, hogy az első albumuk 2000-ben jelent meg a svéd Cold Meat Industry-nál, az előző és az új lemez pedig a kanadai Cyclic Low-tól került kiadásra.
A lemez 12 felvételt tartalmaz. Az nyitó szám már egyből hozza a martial-industrial stílus jegyeit, feszes dob, mély ének és nagyon sötét háttérzene. Annyira erős, hogy többször vissza is ugrottam rá, mint ahogy aztán visszaugrottam a lemez szinte minden darabjára. Sőt, legalább háromszor végig ment utána. Az egész album olyan, mintha valami csatamező fölött szálló füstből törnének elő a hangok. Nem volt egy olyan perc sem, amit untam volna, pedig ezen stílust hallgatva sokszor előfordult már velem ilyesmi. Váltott női és férfi narráció van a szerzeményekben. A női inkább egy fajta sötét füst mögötti suttogás, a férfi, pedig erős határozott hanggal szólal meg. Nagyon fegyelmezett minden darab, ami kiemeli a felvételeket, az a sokszor háttérben meghúzódó dark-ambientes zaj foszlányok, mély zajok, a karcosságot pedig a lecsapó dobhangok adják. A legerősebb és legfojtogatóbb darabok a címadó Unclean, a Greed és a Where Steel Meets the Flesh. A rövidebb felvételek pedig leginkább hangulati felvezetők, átkötők. Amennyiben sikerül átverekedni magunkat az első 12 percen, akkor már probléma nem lehet, mert akkor már tudhatjuk, mit kapunk a következő fél órában. Nem egyszerű, de megéri megélni a mélységét, feszültségét és komorságát. Nem nagyon tudok többet írni róla, mert ezt nem nagyon lehet tovább színezni. Ennek a stílusnak az egyik legerősebb albuma az Unclean, azok közül, amit mostanában hallottam.
https://soundcloud.com/cycliclaw/sets/sophia-unclean-cdlpcs-84th-cycle
