Motorama – Dialogues
(Talitres Records, 2016.)
Kevés orosz zenekart ismerek, így mindig örülök, ha valami új kerül a képbe nálam. Ilyen volt a Rostov–on–Donban működő Motorama. Az oroszokkal kapcsolatban valahogy sohasem ugrik be még hasonló stílusú zenekar sem. A zenekar 2005-ben alakul és a Dialogues a negyedik nagy lemezük. A neten post-punkként aposztrofálják, bár nekem inkább a new-wavehez áll közelebb. Felhozzák még a Joy Division-t, mint hatást, bár én őket nem érzem benne. Talán a kicsit feszes basszus lehet a hasonlat oka, amely talán közelít az angol zenekar hangzásához, de más párhuzam egyáltalán nem merült fel bennem. Egyébként erős a ’80-as éveket idéző hangzás, mint például az analóg szinti hangok, a basszus és a gitár miatt, de ennyi és nem több. Nekem inkább a korai New Order ugrott be párhuzamként és hangulatként.
A lemez 10 felvételt tartalmaz, amit folyamatosan kattogó basszusok, az analóg szintetizátorok hangja és az angolul éneklő Vladislav Parsin éneke fog közre. Néhány szám olyan, mintha itt maradt volna a ’80-as évek közepéről, ugyanakkor van benne egyfajta nagyon utaztató, merengő atmoszféra. Az első olyan szám, ami igazán megfogott, az a negyedik Lonliness volt, finom gitárjával, a kísérő billentyűvel és ének dallamával. A következő, ami nagyon tetszett az az I See You, amit a ketyegő basszus visz végig és a nagyon furcsa ének és a be–be kúszó gitár emel ki a többi közül. Kiemelném még a Someone In Missed-et és az utolsó By Your Side-ot. Van a Motoramában valamiféle báj, ami visszahúz a ’80-as évekbe, viszont ami furcsa, hogy nagyon rövidek a számok és néha olyan, mintha nem lenne végük, nem lennének elvarrva a szerzemények végei. Egyszer csak végük van és kész. Bennem mindegyik dal után volt egy kis hiányérzet. Ennek ellenére érdekes hangulatú muzsika. Amennyiben szeretitek a korai New Order-t, a régi Depeche Mode-ot idéző hangulatot, akkor egy hallgatást mindenképpen megér ez a lemez.
Az oldalukon minden megtalálható, zene, videó, információ!
