Vannak olyan lemezek, amikre mindig rácsodálkozom, hogy még mindig mennyire súlyosak és mennyire időtállók. Persze a harmóniára, zenei szépségre utazó hallgatónak, ezek bandák mind büntetések. Nekem nem, mert baromi izgalmas  a megszólalásuk. Főleg, ha időben oda kötjük ahova kell és kicsit körbe nézünk, hogy manapság milyen megszólalású bandák vannak. Főleg a noise-rock és poszt-punk vonalon, amik nehezen érik utol ezeket, mert túl sterilek és rendesen másolatok maradnak.  Szerintem az ehhez hasonló zenekarok megelőzték a korukat akkor. A belga BILLY and the EP's 1989-ben megjelent lemeze ilyen beelőzés volt. Hideg dobgép, metsző gitárok, karcos, rideg ének.

Egyébként a lemezüket  még talán az egyetlen Magyarországi turnéjukon vettem a békécsabai koncerten, olyan 1991 - 1992 körül. Élőben dobos volt dobgép helyett, de annyira súlyos volt, hogy szerintem aki látta bármelyik helyszínen is őket, annak tuti, hogy megmaradtak. Viszont ezekhez a hasonló, nehéz, karcos, öntörvényű zenekarokhoz hasonlót elég nehéz találni mostanában és szinte biztos vagyok benne, hogy ma is rácsúsznának néhányan. Azt el sem akarom képzelni, hogy a mai technikával hogyan  szólalnának meg. A teljes lemezanyagot a youtube-on találtam meg, amit úgy éreztem muszáj kirakjak, mert ugyan nekem megvan vinylen, de szerintem baromi kevesen ismerik vagy emlékeznek rájuk. Nem lesz egy vidám időtöltés, mert nekem minden izmom megfeszül a karcos gitároktól és az énektől, ráadásul hatalmas kedvencem a mai napig.

Köszönet: Psykopath Noise feltöltőnek!