Lazulós napnak idén ezt a vasárnapot szántam. Nem jött be a terv. (Előre is bocsánat a rossz képekért!)

Elég hamar sikerült kiérni, így négy órakor már a lengyel DANIEL SPALENIAK koncertjét néztük. Nagyon fiatal, 24 éves zenész, dalszerző, aki már túl van két nagylemezen és lengyelek egyik legnagyobb tehetségnek tartják. Kifejezetten tetszett a kicsit new-wave-es, alternatív, post-punk keverék zenéje a zenekarral felálló énekes - gitárosnak. Néha Joy Division, néha pici The Cure, csipetnyi Bad Seeds, néha valami egész más hatás köszönt be a dalokba. Olyan kis fekvős, merengős és élvezhető art-pop volt. Bírtam.

A második koncert öt órakor a szintén lengyel ARRM fellépése volt. Nagyon bejött a két gitár, basszus, billentyűs, basszusgitár, dob felállású zenekar. nagyon mély  pszichedelikus - gitározós, ambient, kis drone keverék muzsikája. A földön fekve rázkódtam a mélyektől, plusz egy nagyon lassú folyamként hömpölyögtek a számok. Volt bennük némi feszültség, de egyszer sem engedték, hogy a mélységből, a kicsit sötét hangulatból, bármelyik hangszer a fény felé húzzon. Komor, volt ugyanakkor volt benne valami éteri könnyedség és mégis határozottan egyben volt. Közben nekem a BOHREN & der CLUB... jutott eszembe, mint párhuzam. Oké, a BOHREN egy külön kaszt, de simán hoztak a lengyelek is  kicsit hasonló hangulatokat. Tetszett!

A 2016-os lemezükbe, itt bele tudtok hallgatni: https://instantclassic.bandcamp.com/album/arrm

Az ARRM alatt teljesen feltöltődtem, ezért tettünk egy nagy sétát és elmentünk a City of Stage-re az amerikai NO AGE koncertjére. A duó első néhány száma nem tetszett, mert lemezen sem jött be, meg mindig Mark E. Smith jutott eszembe a The Fall-ból az énekről. Majd közelebb menve Randy Randall gitározása teljesen megfogott. Persze utána nem sokkal, Dean Allen Spunt dobolása és éneke is egyre jobban tetszett. Szóval a végére marha jó kis punkos, noise-rockos koncert lett. A koncert második felét határozottan élveztem. Lehetséges, hogy ismét adok egy esélyt a meghallgatásnak, mert nem lehet véletlen, hogy a SUP POP kiadta a lemezeiket.

Belehallgatás itt: https://noage.bandcamp.com/

Nagy boldogan átvonultunk a lengyel Bass Astrak x Igo koncertjére. Nem kellett volna, mert semmi extra nem volt benne. Ének és laptop, billentyű, de olyan igazi semmilyen, ötlettelen volt. Két szám után dobtuk és átmentünk a SENSATIONS' FIX live-actjére. Franco Falsini  olasz gitáros projectjét takarja a név. Az érdekessége, hogy  a zenekar prog-rocként aktív, 1975 - 1979(!) volt. Az OFF-on duóban léptek fel, egy szerintem bőven 50 körüli hölggyel, aki az alapokat keverte, egyébként Falsini a 70-et tapossa. Hogy kerültek a fesztiválra újra? ARIEL PINK-el dolgozott együtt az öreg és így. Milyen volt? Baromi jó elektronikus zene. Az alapok engem az elektronikus zenékből olyanokéra emlékeztettek, mint a korai The Orb, Orbital vagy az angol Ultramarine, a '70-es évek space-rockja, XXI. századi zenei világra ültetve. Ütemes, ugyanakkor elszállós, populáris, de nem kommersz és nagyon "mozizós". Falsini végig egy régi gitárszintin játszott az alapokra,  szárnyaló gitár témákat varázsolt. Végig kiterülve feküdtem a sátor mellet a felhőket nézve, egy fajta meditatív állapotban "utaztam" a koncert teljes ideje alatt. Most leírom:  nekem ezen a napon Ők voltak a kedvenceim.

Őket ARIEL PINK követte, amit a kajáldák mellől néztünk meg. Pontosabban belenéztünk, mert nekem nem jött be. Voltak jó dalok, de nem fogott meg. Szóval őt is láttam és lehet sokan azt mondják, hogy "ez hülye", de nem az én világom, bármennyire is elismert zenész. Az tény, hogy nem volt annyira rossz, csak nekem nem....

Újabb lazulás után a lengyel black-metal szcéna egyik legismertebb zenekar a FURIA koncertjére ballagtam át. Nem vagyok black-metal rajongó, de valamiért nekem tetszett a lengyel  négyes. Volt egy fajta hangulata. igaz, néha azt fogalmaztam meg magamban a bontásos gitár dallamokkal kapcsolatban, hogy kiherélt VHK. Néha, talán éreztem benne egy kis dark-wave gitár hangzást is, de azért sötét metál volt rendesen. Kifejezetten tetszett, ahogy a lengyel közönség kántálta a szövegrészeket. Magamtól nem néztem volna meg, de a fesztiválon tökéletes volt.

A végét ott hagytam, mert beleakartam nézni a WARSAW VILLAGE BAND koncertjébe. Tudtam volna, hogy ők ennyire jók, akkor a FURIA-t kihagyom. Az a három - négy szám amit hallottam, nagyon tetszett. Beugrott a Vartina, a Dead Can Dance és még néhány hasonló zenekar. Nagyon szépen, más stílusokkal ötvözött folk zene volt. A Szigeten is fellépnek, kicsit sajnálom, hogy nem tudom megnézni őket. Mindenesetre ajánlom és amennyiben legközelebb lesz lehetőségem rá, mindenképpen elmegyek a koncertjükre.

Az fesztivál zárásaként, én ZOLA JESUS koncertjét választottam. Koncert néző partnerem Emi szerint, őrült a nő. legalábbis a koncert alapján arra a megállapításra jutott. Bennem  volt némi kettősség, hogy jó volt vagy nem a koncert után. Mára azt gondolom nagyon jó volt. Volt egy - két szám ami nem tetszett, de az alapzene tetszett, a gitáros témái tetszettek, az énekesnő hangja pedig nagyon tetszett. Ja, egyébként duóban léptek fel. Elektronikus alap és plusz egy gitár adta a színt még a zenéhez, meg ugye az  énekesnő hangja és megjelenése. Volt ebben EDM, pici goth, syntiwave, sima pop dal, belefért a tánc, a kicsit elkalandozás, elgondolkodás és a komolyság is. Az egész produkciót  nézve, kifejezetten jó koncert volt. Számomra tökéletes fesztivál zárásnak. 

 

 

 Röviden ennyi volt a 2018-as OFF Festival nekem! Amennyiben minden jól megy és nem lesz fontosabb dolgom, jövőre újra! 

Köszi a feltöltőknek a nyúlt videókat!