(2018. EX Records)

Nem tudom, hogy aki elolvassa egyáltalán amiket írok, azok között létezik-e olyan, aki nem hallott még a holland The Ex-ről. Szerintem elég kevesen lehettek. Főleg, hogy az olvasó tábor sem túl nagy. Talán csak annyit, hogy a zenekar alapvetően Terrie Hessels gitáros zenekara a kezdetektől, amiben számos zenész megfordult, anarcho-punk, free-jazz, etno és mindenféle furcsaság keveredése volt és van a zenéjükben, amit Hessles gitározása igencsak meghatároz 1979 óta. Ezután 1984-ben csatlakozott Katherina Bornefeld - dobos, aki énekel is, majd 1990-ben Andy Moor gitáros az egyik szívem csücske zenekarból a Dog Faced Hermans-ból. Hessels és Moor gitározása meg még inkább meghatározza azóta a zenekar hangzását. Szóval ez a felállás lett mára az alapcsapat, akik az elmúlt 30 évben több stílusban kipróbálták magukat és zseniális zenészekkel játszottak együtt. Olyanokkal, mint a felejthetetlen Tom Cora, a free-jazz szaxofonos Peter Brötzmann vagy Mats Gustafsson, de felesleges sorolni, mert túl hosszú lenne a sor. Végül  2009-ben csatlakozott Arnold de Boer gitáros, énekes, aki az alapító énekes G.W. Sok-ot váltotta a poszton. Azt hiszem szinte minden nagylemezüket hallottam, bár bevallom, hogy lankadt irányukban a tűz ami bennem volt. Néha kicsit egyformának tűntek a számok, mint egy szerelem haldoklásánál, ha nincs izgalom és nem is foglalkozunk vele elkopik és eltűnnek az érzések. Legalábbis ezt hisszük, mert milyen könnyű azt mondani, hogy elengedtük. Még akkor is ha azt jól el is játszuk, de nem úgy megy az. Szerintem:  marad ott  még valami, ha akarjuk, ha nem. Elég egy szikra jó helyen, jó időben és újra véged van, bár a legnehezebb az, hogy az újbóli lángoláshoz mindketten kelletek. Ezt nehéz összehozni, de nem lehetetlen. (Nagy pont,  mielőtt Romána vagy oravecznórai magasságokba kezdenék szárnyalni.) Az The Ex-el ez az újbóli tűz fellobbanása, nálam néhány évvel ezelőtt egy nógrádi kis faluban tartott koncertjükön  történt meg. Nagyjából 100 főnek a Tű Fokán Fesztiválon, olyan koncertet adtak, hogy szem nem maradt szárazon senkinél aki ott volt a gyönyörűségtől. Örök élmény marad a barátságról, a szenvedélyről, a szabadságról és nem utolsó sorban a kompromisszum mentes zenélésről! Így, a feltörő régi érzések hatására újra a lemezjátszómba kerültek a régi lemezeik, a napokban meg az idén tavasszal megjelent 27 Passports. Nagyon sajnálom, hogy korábban nem fordultam rá, mert a nyári utazásaim közben nagyon jól lett volna hallgatni. Ezzel talán le is lőttem mindent?

A lemez 10 szerzeményt tartalmaz, már az indító Soon All Cities sem hagy kétséget, hogy mit hallunk. A dob körei, a gitár megszólalása teljesen egyértelművé teszi, hogy ez egy The Ex lemez. A hat perces hossza, nem válik unalmassá, mert a Hessels - Moor páros, ahogy összejátszik azt tanítani kellene.  Plusz A. de Boer is pakol hozzá rendesen ötleteket, meg ugye a frontemberi pozíciót is ő viszi. A következő két dalban is ez a recept folyik a hangszeresek együtt izgalmas perceket okoznak, plusz az ének is megjegyezhető refrémeket hoz. Ja, hogy mi a recept? Egyszerű  megszólalás, minimális torzítással, de nagyon ötletes gitár témák és egyedi hangulat. Többször meghallgatva egyre újabb és újabb dolgokat fedeztem fel szinte minden számban. Mivel a dobos poszt is 20 éve foglalt, a dob hangzásai és fura dobolt körei is meghatározzák az zenekart és  ez is masszívan benne van a lemezben. Korábban volt olyan lemezük, ahol elkezdtem ezt a szokásos megszólalást unni, de a 27 Passports-on valahogy nagyon jól összeállt minden. Lehet ez betudható annak is, hogy nagylemezt 5 éve nem adtak ki. A negyedik New Blank Document, ami a régi The Ex őrületeit idézi igazán a "gyogyós" gitárjával, a bepengetésekkel, a fura énekkel és a kalapálás szerű dobokkal. Valamiért korábban a Katherina által énekelt számokat nem annyira kedveltem. Ezen a lemezen két szám van amiben énekel és mindkettő nagyon bejön, az egyik a Silent  Waste, a másik a Birth. Valahogy mindkettőben nagyon finom az ének és engem eléggé megfogott. Az összes többi szám is nagyon izgalmas, érdekes hangulatú. Azok akik nem ismerik a zenekart, azoknak meg szerintem vagy nagyon furcsa lesz és talán  el is mennek egyből mellette vagy a másik verzió, hogy nagyon izgalmas lesz és akkor csak nyerhetnek vele. Nem hasonlít igazán semmire, a gitárosok izgalmas témákat játszanak és az egész hangulata, megszólalása olyan kerek, egész és a szokatlansága miatt szeretetre méltó és izgalmas. A régi rajongóknak nagyon ajánlom a lemezt, aki meg nem ismeri Őket annak meg azért, mert ilyet nem hall minden nap, mert ismert zenei fogalomba nem begyömöszölhető, mert: nem popzene, nem rock,  nem punk, nem jazz, nem folk, ez a The Ex 2018-ban.

 Honlap, rendelés, ilyenek: https://www.theex.nl/news.html