(2018. TESCO ORG.)

A LEAGUE OF YOUTH első nagylemeze több mint egy éve megjelent, de azért írok csak most róla, mert eleve elég nehezen sikerült beszerezni. Plusz magyarul egy darab recenziót sem olvastam róla. Ráadásul, infó sincs nagyon róluk, még a neofolkban nálam  járatosabbak sem igazán tudnak róla/róluk semmit. Nem hiszem, hogy hosszú recenzió lesz, de azért belefogok.

A neofolk műfaj eléggé tetszhalott állapotban van. Nem sok kiadvány jelenik meg, ami meg igen, az  legalábbis engem nem kavar fel igazán. Sokszor a kiállás és a "neofolkos" hangzáshoz ragaszkodást érzem erőltetve a zenei tartalom rovására. Persze nincs új a nap alatt,  azért a stílus alapító zenekarok hatása  érződik a német League Of Youth-on is rendesen, olyanoké mint:  Death In June, Fire+Ice vagy a Sol Invictus. (Ami nem lenne probléma, ha a mondjuk a Death In June tavaly nem rakott volna le egy elég erős lemezt az asztalra Essence címmel - szerk.).  Ennyit a fanyalgásból, mert a lényeg a Leauge Of Youth lemeze, amely beharangozóját 2017 végén hallottam és nagyon megfogott. Megfogott, mert a neofolk gyökereihez nyúlt vissza és néhány dalban kicsit tágított a stílusjegy szabványain, de erről később. A lemez 2018 tavaszán a TESCO Organization német kiadónál jelent meg CD-n és dupla LP formátumban, de csak nem olyan régen sikerült megszerezzem egy régi neofolk rajongó haveron keresztül. Ráadásul a vinyl formátum ára elég borsos, a maga 30 eurójával. Persze tudom, hogy limitált kiadás, de akkor is.

A lemez 12 dalt tartalmaz, ami soknak tűnik és sok is. Főleg, hogy átlagosan 4 - 5 perc körüliek. Így teljes játék idő egy óra felett jár, ami ebben a stílusban igen csak soknak számít. Főleg, hogy leginkább akusztikus gitárral kísért dalok a jellemzőek. Nekem két darabban sikerült elsőre végig hallgatnom, de másodjára már teljesen végig ment a teljes album. Nagyon sok filmekből, rádióból vett, militarista (ágyúdörgés, lövések, a totalitárius rendszereket idéző indulok stb.) hangminta van beleszőve a lemezbe a számok elé - közé - bele, amik leginkább német nyelvűek, amik fokozzák a hangulatát a daloknak és az egész lemeznek. Egyébként az teszi jól hallgathatóvá, hogy egy - egy szám a tizenkettőből nem vegytiszta akusztikus szerzemény, hanem néhol talán kicsit post-punkos, máshol dark - ambientes hangszerelésű számok is vannak közbe szúrva. A lemezt egyébként nem tudom biztosan, hogy egy ember készítette vagy kettő, mert a koncert videókon vagy két fő vagy egy ember látható, de a gitáros - énekes tűnik a zenekar motorjának. A kezdő dalok a Take Your Arms és a Blackness.Darkness a korai DIJ-t idézi, de a dal hátterek elég izgalmasak lettek, majd a harmadik Rise in Decay megbontja a hangulatot az analógszinti hangjaival és a kicsit szinti-waves hatásokkal. A következő In Your Life ismét vissza kanyarodik a két akkordos neofolk érzéshez, ami egy nagyon szép számmá fejlődik egyébként. Az ötödik szerzemény  egy gitárral és háttér szinti hegedűkkel(?) felépített négy perc, amit én kicsit untam, mert egy intronak jó lett volna, de  kicsit hosszú lett négy és fél percben.

A LoY a következőkben visszaevez az akusztikus dalok felé, ami kezd egy olyannal, aminek csak a refrénje német, majd jön a hetes Reich der Traume. Sokági gondolkodtam mire emlékeztet, míg rájöttem, hogy akár egy NICO szám is lehetne, még az ének stílus miatt is. Egy német nyelvű ballada! A következő Lost Ways  némi ütős hangszerrel megtámogatott tipikus neofolk dal: szép, egyszerű és mély. Ismét jön egy átkötő darab, ami tetszett a maga öt percével, sötét szintetizátor alapjaival, csilingelő hangjaival. Persze a sötétséget, újra váltja egy fegyelmezett német nyelvű dal, ami megint csak a gitározásra és csörgőkre épül, mint a DIJ szóló koncertek dalai. Annyiszor írtam már a Death In June-t, hogy szinte természetes, hogy van rajta egy feldolgozás, mégpedig a 13 Years of Carrion az 1995-ös Rose Clouds Of Holocaust lemezről. Sikerült az amúgy sem rövid számot 7 percesre kitolni, de nagyon szép szintifüggöny megy az utolsó három percben a végén. Az utolsó Fade&Fear egy dark-ambient darab, sötét hátterekkel, zajokkal. Legalábbis az első 10 perc, majd a végén az első Take Your Arms egy másik változata jön. Ami egyébként nekem jobban tetszik így, mint a lemez nyitányaként, mert valahogy ez sokkal nyersebb.

A neofolk műfajban, a League Of Youth lemeze egy igazán jó darab lett. Főleg, hogy minimális igazán jó album jelenik meg mostanában a stílusban. Legalábbis nekem tetszik a Blackness.Darkness, mert egyszerű és jó dalok vannak rajta és van egy fajta hangulata, igaz Douglas P. (Death In June) hatását nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni a hallgatónak. Igaz, a hosszával nem vagyok megbarátkozva. Túl sok és ezért voltak olyan meghallgatásaim, amit abba kellett hagynom és megtörte a hatást.

 Rendelés itt: https://tesco-germany.com/produkt/league-of-youth-blackness-darkness-cd/

Fbook: https://www.facebook.com/leagueofyouth.official/