Az angol Craig Dyer vezetésével működő gitárcentrikus, nyers post-punk zenekar a  The Underground Youth 2018 után, másodjára tette tiszteletét Budapesten. Ezúttal, a Dob utcában lévő Ellátóházban lépett fel a zenekar, ahová én nem sűrűn járok valamiért. Utoljára is egy post-punk zenekar koncertjén jártam ott, ami nagyon tetszett, így jó érzésekkel mentem újra a helyre. Az angolok idei koncertjének apropója a 2019-ben megjelent Montage Images of Lust & Fear album megjelenése volt.

Az estét a magyar THe pUnch - remélem jól írtam le - kezdte. A négy srácból álló zenekar, egy feldolgozással a The Doors The Music's  Over-ével kezdte a nagyjából bő fél órás programját. A '60-as évekből a The Doors az egyik a nagyon kevés akkori bandából amit kedvelek, de eszméletlenül untam, mert rohadt hosszú volt, ahogy az eredeti szám is az. Nem volt szerintem egy jó választás, mert sokkal inkább érdekelt, hogy a saját számaikban mit hoznak létre. Bevallom, hogy annyira idegesített a kezdő dal, hogy nagyjából a második saját szerzeménynél kezdtem értékelni a gitárhangzást és azt amit csinálnak. Igaz, a teljes megbarátkozáshoz még néztem volna őket. A stílusok brit gitárzene, pszichedelikus rock és klasszikusabb rock zene keveréke. Nekem egyébként igazán a számaik második felében lévő elszállások tetszettek, bár valahogy lehetnének kicsit tökösebbek. Egyre jobb lett,  ahogy mentek a számok sorban, de valami kéne még. Nekem volt egy kis hiányérzetem, de pontosan nem tudom most sem megfogalmazni azt hogy mi. Az énekes srác hangja nagyon tetszett, az is ahogy megszólaltak csak talán valamiféle erőt hiányoltam. Nem igazán illetek a főzenekar elé számomra, de ennek ellenére becsülettel oda tették magukat.

A The Underground Youth a szokásos gitár - ének, gitár, basszusgitár és dob  felállásban játszotta az este programját. Aki látta már őket azt tudja, hogy a dob nem dobfelszerelést jelent, hanem egy tamot, egy pergőt, meg egy cint takar, amit Dyer felesége Olya püföl. Ettől az ütemek elég minimalisták, de nagyon hatásosak. A gitárosok Max James, Leonard Kaage az énekes, gitáros pedig Craig Dyer, aki az egész zenekar atyja. Nem tudom, hogy az elmúlt években a többiek hogyan szálltak be zeneszerzésbe, de alapból Craig zenekara ez. A koncert nagyon energikus volt, igazán csak 2-3 melankólikus szerzeményt szedtek elő. Az egész setlistben a 2019-es albumról legalább 5 dal hangzott el, ha jól emlékszem talán három szám marad ki. Ezek közé pakolták be a korábbi szerzeményeiket. Szinte minden korábbi lemezükről játszottak egy - egy dalt, így elég átfogó volt. Nekem tetszik ez a nyers megszólalás, elég jól is szólt a cucc és elvezhető volt, bár néha a dob kicsit soknak tűnt. Meg azért lemezen kicsit máshogy szólnak ezek a szerzemények. Élőben tényleg csupaszabbnak hatnak, de ettől függetlenül nagyon jók. Sok zenekarra aggatják mostanában a post-punk cimkét, de a TUY  valóban az, mert benne van a stílus ereje, borongóssága, egyszerűsége, de van nagyon jól jön belőle  a kicsit sötét, szorongós világérzés is. A legtöbb szám "menetelős", táncolós és belefeletkezős volt. Nem legelöl álltam, de a keverő melletti oldalsó "szektorban" is nagyon átjött a feeling. Az este fénypontja  az volt, hogy Craig ás a basszusgitáros besétált a közönség közzé és ott tolták az egyik szám maradványát, amit nagyon díjazott a publikum. Plusz volt két ráadás blokk, igaz ez 3 számot takart még, de szerintem teljesen elég volt. Egyébként nekem  tetszett a koncert, jó dalokat válogattak, bár néhány kedvencem azért lemaradt és jó hangulat is volt egy jó hangulatú helyen.

(Amennyiben sikerül a  saját számítógépem újra életre kelteni, rakok fel majd képeket is.)

 Bandcamp: https://the-underground-youth.bandcamp.com/

Fbook:https://www.facebook.com/TheUndergroundYouth/

Fbook THe pUnch

Köszönet a videóért apatsg feltöltőnek!

A 2019-es lemez: