DAUGHTERS OF SAINT CRISPIN - Daughters Of Saint Crispin

(2019. Self Released)

russel_emerson.jpgNagyon kínos az, amikor kapsz egy emailt a múltban és fél évvel később veszed észre, hogy nem csak nem válaszoltál rá, de nem is olvastad. Akkor még kínosabb, ha egy olyan zenésztől kapod, akinek az eddigi bandáit rommá hallgattad. Russell Emerson Hall egy ilyen zenész, akinek a The United Sons Of Toil és a Tyranny Is Tyranny nevű zenekarait rengetegszer hallgattam. Tavaly augusztusban DAUGHTERS OF SAINT CRISPIN néven, duó felállásban megjelentettek egy négy számos anyagot. Pontosabban:  Russell Emerson Hall -  gitár, ének és Peter Leonard - basszusgitár, ének meg egy dobgép beépítésével létrehozottak egy új formációt. A bandának volt már egy kvázi kétszámos anyaga eddig, ez a második EP-jük.

Elég kellemetlenül éreztem magam az elfeledett email miatt, de amikor meghallgattam a lemezt, már ragadtam is meg billentyűzetet, hogy írjak róla. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ez egy kedvemre való, félelmetesen jó anyag még akkor is ha tavaly jelent meg. Az első Ex-Spies egy fajta beavatás a lassú komótos, kicsit könnyített sludge-metal felé húzó gitárjával, a kicsit közönyös, ürességbe üvöltő énekkkel, ami köré a gitárok "szövik a történetet". A szám végére ezek a gitárok be is szövik a  hálót, de azért a végére hagynak egy kis rést, hogy lélegezni lehessen. A következő Debt Grief noise-rockos kezdő gitározással nyit, majd  jönnek a riffek, a dobok lecsapnak és megjön az erős ének. Persze beugrott a számról a Big Black, igaz a dobgép inkább normál dob hangzású, mint gép, de nem sűrű szóval akár más is beugorhatott volna, mondjuk ha már Albin-nél vagyunk a Shellac is. Hibátlan, tömény, az ének felráz a bele szakadásból, de mégis hagyja a hallgatót kalandozni. A hármas Blue Light is egy sejtelmes gitárral és énekkel kezdődik, aztán a belecsapnak, de a "lassú gyaloglás" jellege megmarad a számnak, a refrénben meg az örült ének és gitár a "helyére is rázta az agyam" olykor. Eddig minden számnak olyan atmoszférája volt ezzel egyetemben, hogy oda bilincselt a fejhallgatóhoz. Pedig nincs szétbonyolítva, csak hihetetlenül hatásos, kicsit monoton, de azért kicsit boongós teret építenek fel a srácok. Az utolsó dal a Head And Heart talán kicsit kakukktojás, mert lazábbak  a gitárok a kezdésnél, meg az egész szám zeneileg kicsit könnyedebb. Vagy talán mégsem, mert, ez nem jelenti azt, hogy egy tingli - tangli, unalmas 7 percet kapunk. Sőt! Nagyon jó kis befelé nézős, gondolkodós szám lesz. 

russelemh.jpg

(Fotó: Melissa Vaughan)

Ezt a lemezt töltöm is le magamnak, mert azt hiszem néhányszor még végig fog menni! Igazán sajnálom, hogy csak most tudtam meghallgatni! A nem durva sludge-ot, a noise-t és a a különleges atmoszférájú gitár bandákat kedvelőknek kötelezően ajánlott a meghallgatása! Tavaly nálam benne lett volna TOP10-ben!

Letöltés itt: https://daughtersofsaintcrispin.bandcamp.com/

Fbook: https://www.facebook.com/daughtersofstcrispin/

Címkék: Lemezek