(2020. Australian Cattel God)

Az Ida Andersson-Norrie, Jens Hellman, Johan Kekki alkotta svéd trió harmadik lemeze a Reap, a banda 2013-ban alakult.

Sok olyan lemez van, ami elsőre nem kap el. Persze mindegyikben érzek valamit, ami miatt újra elkezdem hallgatni. Velük is ez történt, neki ültem fejhallgatóval és akkor már nagyon megfogott. Legtöbbször noise-rock/post-punk besorolást láttam náluk, de ez igaz is meg nem is.

Azért  kicsit utána bányászva, meg belehallgatva a korábbi lemezeikbe kiderült számomra, hogy volt a zenekarban még egy gitáros, de a REAP-et most hárman kellett megoldani. Azt hiszem, emiatt billent a korábbi noise-rock felé húzó  erőtér egy kicsit másabb, de egy számomra izgalmasabb gitárhangzás és stílus keverés felé.

Az új lemez 10 dalt tartalmaz, amiben Ida Anderson énekel, amikor utána néztem a zenekarnak meglepett, hogy egy trió felállás készítette a lemezt, mert ugyan egyértelmű, hogy egy gitár van  - csak az infók elérése, meg a többedik hallgatás után - , de ez nem jött át elsőre. Még pedig azért nem, mert az effektezés, a torzítások olyan határozott, karcos  noise-rock / post- PUNK féle hangzás keverését hoztak végeredményként

Első hallgatásra kicsit billegtem, hogy tetszik-e vagy sem. Aztán a harmadikra már teljesen maguk mellé állítottak, ahogy a hangszerek játékára is külön elkezdtem figyelni nem csak az összképre. Mi vagy ki jutott eszembe az énekről? Ezen sokat agyaltam aztán beugrott, hogy LYDIA LUNCH. Pont annyira határozott, pont annyira erős és szinte "belenyúl" Ida hangja a fülekbe. Leginkább azért, mert nagyon különleges, néhol agresszív, máskor határozott, recsegős, de soha sem kapcsol át "cuki  csajosba". Végig  az járt az második hallgatásnál a fejembe, hogy valamit érzek, valami hasonlót, amikor korábban hallgattam valami zenekart, és azt hangulatot és a hangzást hozzák vissza nálam, csak sokkal modernebb kivitelben. Aztán a STOP című számnál beugrott, hogy a '80 évek végén működő, német  NAGORNY KARABACH hangulata az. Nem tartom valószínűnek, hogy a svéd banda ismerné ezt a zenekart, de ha igen, akkor is baromi jól átültették ezt az érzést bennem. a XXI. századba. Plusz a gitár hangzása olyan, mintha az egykori noise-rock  SLINT, meg a belga dark/post-punk Whispering Sons hangulat képeit keverték volna össze. Megint csak leírom, nem a másolásra gondolok, mert ezt nem lehet szerintem, így összerakni ennyire  tudatosan. A zene, az ének és 10 szám mindegyikének atmoszférája közösen, egy feszültség forrás és energia bomba is! Szerintem aki  szereti a nem tiszta "képleteket" műfajokban, annak nagyon tetszeni fog. Hangsúlyozom, engem sem első fülelésre csapott meg, hogy mennyire fasza!

Erősen gondolkodom egy fizikai rendelésben is, annyira bejön! (Csak hát sajnos, a posta annyiba kerül majdnem, mint a lemez! Van jelentkező még, akkor megpróbálhatjuk együtt. Írj!)

Ennyi, mert mint tudjuk "a zenét hallgatni kell elsősorban, nem olvasni"! Aminek egy része igaz, a másik, meg nem. Bár én azt gondolom, ha bandák megismertetésébe energiákat fordítunk, nem csak kib...va egy linket az oldalunkra, az valahogy a tisztelet kifejezése a zenekar munkái iránt. Mindegy: én már csak ilyen maradi vagyok! Szóval ezt a svéd bandát is, tisztelem, meg szeretem a háromfős felállás bátorságáért is!

 Meghallgatás, vásárlás itt: https://lightscreamer.bandcamp.com/album/reap

Fbook: https://www.facebook.com/lightscreamer/