LivingTotem - Surreal Existence

(2020. Ant-Zen)

"- Van egy láncfűrész a kocsiban.

- Igen, az az enyém!"

livingt.jpgVettél már úgy lemezt, hogy bele se hallgattál? Amennyiben igen, akkor tudod hogy miért. Amennyiben nem, akkor én megválaszolom a saját válaszomat erre a kérdésre, a fenti lemezzel kapcsolatban. Egész pontosan azért, mert hosszú idő után ez az első lemez, amit így vettem meg. A LivingTotem-ről a budapesti Test Dept koncerten hallottam először, sőt zenét is akkor hallottam Tőle először. Néhányan rá is csodálkoztak, hogy nem ismerem Gulyás András "dolgait", mert mint DJ (DJ KRAAK) és mint előadó is ismert volt több ismerősöm előtt is. Szóval, a koncerten olyan LiveAct-et nyomott, hogy teljesen felidézte előttem azt a hangzást, azt az elektronikus zenélést, amiért a '90-es években szerettem ezt a műfajt. Egyszerűen minden hangját élveztem a műsorának. A koncert után megvettem az előző Raw Effort című lemezét, amit ezután hetekig hallgattam és a telefonomon a mai napig rajta van. Ennek függvényében döntöttem, ha meg tudom szerezni csak fizikain az új lemezt, akkor úgy hallgatom meg először, hanem akkor marad a digitális verzió. Az elmúlt hetekben láttam egyébként a neten az új lemez hirdetését, de elkeseredtem, mert nagyon drága volt a posta a német kiadótól. Ezért ráírtam a szerzőre, hogy meglehet-e megvenni itthon valahol. Megoldottuk. Lett tehát fizikai verzió, fejhallgató fel és neki is ugrottam belehallgatás nélkül.

A lemez 12 számot tartalmaz és nem  rövid. Ebből lehet azt gondolni, hogy elektronikus zene ennyi számmal és 6 - 7 perces hosszakkal tuti unalmas lehet.  Hát, rohadtul nem az!  Milyen zene? Egyfajta tribal - industrial - techno - elektronikus anyag, némi EBM áthallással, de inkább az első három kategóriánál maradnék, mert ezek számomra a hangsúlyosabbak. Az első két hallgatásnál, még simán azt mondtam magamnak, hogy  tribal - techno, aztán néztem a bandcamp oldalon, hogy progresszív tribal - industrial technoid fúziót írtak ajánlásnak! Ráadásul ez is igaz, de magamtól is valami hasonló ugrott be! Vállon is veregettem magam.

Az első Marcocosm Of Corpse Candidates-től már kész voltam, mert már a hangzásból jött, hogy ezek azon analóg cuccok hangjai, amiket imádtam régen. Aztán hallgatás közben sokszor bevillant, ahogy először láttam amint a TB-303-as, a TR-808-as és egyéb kütyük fényei futnak és jönnek azok a "fura hangok". Persze azóta megszoktam ezeket, de azóta is imádom ezt a hangzást függetlenül attól, hogy az elektronikus zene is szerintem átment egy fajta digitalizáció felé és kezdtek kikopni ezek a "nyersebb" hangzások.

img_20191107_200903.jpg

Viszont azt az őserőt, ami a "törzsi jellegét" ennek a műfajnak adja ez a hangzás tartja meg leginkább szerintem. Meg az sem mindegy, ahogy a szerzemény húz magával és épülnek vagy bomlanak fel a szerkezeti darabok. A korábbi két mondatom eszmefuttatása, a Surreal Existence-en nekem totál tetten érhető volt!  Egyébként ahogy egyre jobban haladtam a számokkal egyre jobban kezdet bedarálni. nem feltétlenül a tempókkal, hanem azzal a kicsit sötétbe hajló hangfoszlányaival, amik a mai elektronikus cuccokból nekem hiányoznak egy ideje. Ott van a Decease of Ice-drones, amiben mai füllel nagyon szokatlanok lehetnek a gépdobok hangjai. Pedig ez okoz némi feszültséget a számban azáltal, hogy nincs agyon effektezve és "széppé téve". Plusz a fenti idézet is ebben hangzik el magyarul, ami elég nehéz asszociációkat szült bennem. Kicsit tényleg lenyomott. Egyébként LivingTotem nagyon jól megtalálja a '80-as, '90-es évek elektronikus hangszereinek hangzását, de ettől függetlenül mégis mainak hat, mert azért a megszólalás is meg van kicsit stúdióval dolgozva. Szóval az említett digitalizáció itt is működik, csak nem nyomja szét az eredeti hangokat. Például az Ancient Star-ban egy hangról a Philipp Glass Koyaanisqatsi-jának egy hangja ugrott be. Szinte biztos vagyok benne, hogy a LivingTotem teljesen képben van ezekkel a zenékkel és hangzásokkal is, meg abban is, hogy  teljesen tudatos az egész. Egyébként többször hallható számokban, mint The First Witch-ben is hangok panorámázása, ami egyfajta védjegye volt korábban is szerintem ennek a fajta elektronikus zenének. Izgalmas egyébként a végén a Csihar Attilával közös szám is, kicsit felhozta bennem a Plasma Pool-t, amit szintén nagyon bírtam régen. Kiváló záró darab, még ha le is nyomott rendesen. Gondolom már csak azért is, hogy úgy legyen vége, hogy valami bent is maradjon az emberben érzés szinten.

Az album egyébként nagyon össze van rakva. Legalábbis számomra minden benne van, amiért korábban szerettem ezt a műfajt és semmi sincs, amiért nem annyira szeretem ma. Úgy van a gépek mögött érzés és hűvösség, hogy egy pillanatra sem jutott eszembe az a szó, hogy gépek. Még mielőtt megijedne bárki is, nem fogok több számot kiemelni növelve a terjedelmet. Még pedig azért nem, mert nem akarok rangsorolni, mert nekem valamiért mind tetszik. Szerintem elég, ha csak az első szám végig megy valakinél és akkor tuti végig fog az egész lemez. Törzsi - ipari - elektronikus -  techno szeánsz!

Egy valami adhatja fel a leckét az a hossza, de ám legyen! Gyanítom nem véletlen az sem.

Akit a fenti sorok megmozgattak, annak érdemes ráfordulnia, mert nem fog benne csalódni. A következő lemezt is ennek a szellemében szeretném ezután megvenni, mert okozott némi eufóriát nálam a meghallgatása.

Lemez a kiadónál nincs, de akit érdekel, szerintem felveheti a LivingTotem-el a kapcsolatot. Hátha...

Meghallgatás: https://ant-zen.bandcamp.com/album/surreal-existence

Fbook: https://www.facebook.com/LivingTotem-1444034325824760/

 

Címkék: Lemezek