EWA BRAUN a lengyel NOISE ROCK alapbandája!
Nézegettem a közelmúltban írt posztjaim. Kicsit azaz érzésem lett, hogy felültem a nosztalgia vonatra. Pedig nem! Mondjuk ez az írás sem azt erősíti, hogy nem, mert ez is egy olyan zenekarról szól majd, ami a 2000-es évek elején beszüntette tevékenységét. Viszont nekem fontos, hogy magyarul jelenjen meg róluk valami, meg hogy talán szerzek új érdeklődőket az együttesnek.
A lengyel zenei élet elég színes volt mindig, minden stílusban. Bár inkább progresszívnek mondanám. Az underground körüli lengyel zenekarok közül korábban elég keveset tudtam volna mondani, bár ezen a rendszeres katowicei OFF! Fesztivál látogatás segített. A korábban általam ismert egyik ilyen zenekar a Dezerter volt, a másik a fentnevezett EWA BRAUN, amit Zsolti barátom adott kölcsön kazin jó régen. Ami egyébként a második lemezük az ESION volt és egyből bele is szerettem. Nagyon bejött már akkor, aminek idestova 15 éve.
Az EWA BRAUN 1990-ben alakult három taggal, akik: Rafał Szymański - basszus, Marcin Dymiter - gitár, ének, Darek Dudziński - dob, Piotr Sulik -gitár, vokál, utóbb tag 1997 és 2002 között volt a zenekar tagja.
Az első lemezük 1994-ben jelent, meg ami igencsak izgalmasra és erősre sikeredett. Olyan hangzása volt, ami a Keleti blokkban még szokatlan volt, mert noise-rock és pici punk keveréke volt, némi improvizációval, ami a LOVE PEACE NOISE címet kapta. Érdemes csak az első számot meghallgatni (videó lásd. lent), nekem a VHK ugrott be a gitárról, csak a srácok nem feltétlenül ösztönből nyomták. Nagyon jó kis kezdés egyből befog szippantani, ha vevő vagy rá. Ott van ezen a lemezen pl. az Ogien (Fire), ami meg egy szelet az amerikai noise-rock hatásából. Bár nálam inkább az európai vonal ugrik be velük kapcsolatban, főleg, hogy kb. azonos időben nyomták, olyanokkal mint a belga Noise Gate vagy Caspar Brötzmann Massaker. Egyébként totál meg maradt különlegesnek, érdemes végig hallgatni a lemezt, mert aki fogékony a noise-rockra, meg a nem feltétlenül technikás - az is azért kicsit - , de szokatlan megoldásokra, annak piszkosul fog tetszeni. Persze a lengyel éneket szokni kell, de egyébként az is rohadtul átjön.
A következő lemezük a ESION, ami 1996-ban jelent meg és ez már egy beérett zenekar anyaga. Zsoltival néhány hónappal ezelőtt beszélgettünk is a zenekarról és abban maradtunk, hogy neki ez a kedvenc, nekem meg az első. Igaz, ha őszinte vagyok egy sokkal jobban összerakott, de a szokatlan, izgalmas folytatás album lett. Mi ketten, egyébként csak a kultikus ESION-ként hivatkoztunk rá. Egyébként ezen a lemezen 10 szerzemény van, ami már azért vastagon súrolja a post-rock és noise-rock határ vonalait. Szerencsére utóbbi felé billenve, viszont piszkosul egyben van az egész album, meg az egész zenekar. Mai füllel sem merül fel, hogy "B@..d meg, már megint. Ezt hallottam már." Sőt néha azaz érzésem, hogy későbbi csapatok tőlük nyúltak. Azon gondolkodtam, hogy ezt ajánlanám-e elsőnek meghallgatni és ha őszinte vagyok nem tudom megmondani. Igen, de nem is, bár nálam az első lemez és ez egálban van. Még pedig azért, mert mind a kettő érdekes, izgalmas és egyben van.
Nem egészen két évvel később, 1998-ban jelent meg a Sea Sea, aminél kicsit jobban billen már a mérleg nyelve a post-rock felé, de nem szabad elfelejteni, hogy ekkor már azért a stílus "nagy szelének" az eleje megérkezett mindenhova. Ettől függetlenül ez is egy marha jó lemez a maga 9 trakjével. Kicsit lazább szövetű, mint az első két lemez, de totál rendben van. Aztán még négy év és 2002-ben kijött az utolsó lemezük a STEREO. Nem hiszem, hogy utolsó lemeznek tervezték, de eléggé sikerült összekalapálni. Beszállt egy másik gitáros is a bandába ezzel a hangzás kicsit teljesebb lett, viszont ellőnek rajta mindent, ami tapasztalatot, energiát, erőt és kitudja még mit összeszedtek a megelőző 12 évben. Talán kicsit az a bajom csak vele, hogy elég "steril" a hangzása és a post-rock erőseben rátelepedett. Főleg a számok hosszán, szerkezetén és a gitárhangzásokon érződik ez. Mondjuk ez legyen a legnagyobb baj bármelyik zenekarral. Innentől kezdve aztán csend és befejezték.
A szerencse viszont az, hogy a lengyel Antena Krzyku kiadó, az összes lemezt kiadta újra, bár azt hiszem a Stereo-t eleve ők adták ki. Plusz megjelentettek 2018-ban egy dupla koncert lemezt is tőlük Elektromovement címmel. Ezt még nem szereztem be, de rajta vagyok. (Esetleg rendelne valaki a kiadótól valamit szóljon!)
Röviden ennyi! Én ajánlom mindenkinek a EWA BRAUN anyagok meghallgatását, meg örülök, hogy magyar nyelven írtam egy posztot erről a remek lengyel zenekarról! Hallgassátok, rendeljétek, ismerjétek meg Őket!
A videó megosztón minden lemezük fent van teljes egészében!
Fbook: https://www.facebook.com/Ewa-Braun-323207980279/
