(2020. P.O.G.O. Records)

Amennyiben jól emlékszem - persze, jól emlékszem - , néhány évvel ezelőtt írtam az orosz JARS akkor megjelent, azonos című lemezéről (itt). A különbség annyi volt, hogy az a debütáló nagylemez volt, ez meg már a harmadik teljes album.  Persze jelentettek meg EP-t, koncert felvételeket is közben. Hihetetlenül "bika"  volt az egész anyag miden szempontból. Megszólalásban, a számok tempójában, plusz volt hozzá egy jó kis koncert videó, ami azért vissza adta, hogy a trió nem csak felvételen "állat", hanem egyébként is oda csapnak, ha kell.

A nagy járvány közben, idén augusztus és október között Moszkvában szépen összepakoltak egy 9 számos lemezt, ugyanúgy a trió felállásban, csak éppen a basszusgitáros és dobos poszton történt változás.

 Gyanítom, hogy mire ezt a posztot megírom, már a nagyobb portálokon kint lesz, de gondoltam azért csak írok róluk. A moszkvai zenekar gitáros -  énekes vezére Anton Obrezeena talált maga mellé két hasonló kaliberű fazont, mint a korábbi két tag. Természetesen ez a lemez semmivel sem lett gyengébb, mint az előzőek. Sőt, még azt is mondhatnám, hogy nekem még izgalmasabb is. Elsőre végig hallgatva feltűnhet pár dolog, leginkább az, hogy azért erősen kísérletezgetnek és az alapvetően noise - metal stíluson belül feszegetnek más határokat is.

 Az első Sick is erős indulás, akár egy amerikai banda is lehetne, de nem az. Marha jó gitár, feszes basszus, és hihetetlen egyszerű erős refrén, a miben az "UHHH", ének, gitár visszhang effektjei miatt, meg belecsíp  az emberbe. Egyébként megmaradok az angol címeknél, mert az oroszokat a nincs kedvem leírogatni, meg szerintem nem sokan olvastok  cirill írást. A szövegek egyébként oroszul vannak, de egyáltalán nem zavaróak, sőt még érdekessé is teszik a számokat, legalábbis számomra. A második Mr. Visionary egy totál post-hard-core dal, nagyon jól megszólaló gitárokkal, meg baromi erős énekkel. A harmadik Curse Curse Curse! az egyik legjobb dal a lemezen szerintem. A kezdésnél a basszus, meg a gitár ugyanazt a témát játssza, majd jön egy a noise-rock határát feszegető gitár és ének kombináció, amiben a gitár szaggat, darabos, ahogy az ének is, majd a refrénben kapunk egy megint kicsit mást, olyan HC-s beütésű "gázfröccsöt". Nagyon jól "feszített", erős majdnem öt perc, csak emeltem és emeltem a hangerőt közben, hogy bombázzon szét bennem minden nem oda való gondolatot. A középső kiállás végén a végső "megfejtésnél" még tovább növelik a feszültséget. Csak is azért hogy, ezután az alap gitártéma négy köre lezárja a számot.

Jön a Which Empire Are You, tukka-tukka-tukka dobolással, meg nagyon egyszerű, "gonoszkodó" énekkel, ami néhol  már a modern black-metal felé kikacsintónak tűnik számomra, súlyos gitárral kombinálva. Persze, amikor elkezdene unalmas lenni, jön egy váltás. Olyan váltás, ami egy teljesen más szám érzetét kelti, nagyon sötét gitár pengetéssel, suttogó szöveggel, némi pitch shifter effekttel. Nagyon rejtélyesnek tűnik ez egész és végig meg is marad ez a sötétség, egyszerűség. Egy darab,  egy pengetéses rendhagyó megszólalású gitárral vezetve a a második rész, hogy  az utolsó 2 percében, a dob - basszus előre tolakodjon és a zajos gitár kísérje. A végére meg vissza jöjjön ez a black-metalt idéző egy perces katarzis.

A ötödik Ultramarathon megint a noise-rock felé húz, bár vannak benne némi metál beütések is. Nagyon furcsa, hogy teljesen elfelejtem az énekről, hogy a oroszul van, mert annyira egységes az egész, hogy nem villan be egy percre sem. Amikor a basszust magára hagyják, akkor nagyon feszes, plusz mögötte szól egy csörgő, meg a dob, majd amikor rákapcsolódik a gitár, akkor meg valahogy mégis az ének erősödik fel a hallgatóban. Pedig az előzök is maradnak.  A  vége egy félelmetesen technikásan összerakott végkifejlet. Nagyon jók  a hangszeresek, de az új dobos az nagyon rendben van!

A következő Mechanism egy egységes, de viszonylag nyugodt szám. Olyan Drive Like Jehu felé közelítve, aztán azért csak tekernek rajta egyet, egy kicsit. Őt és félperces darab, de egy másodpercig nem unatkoztam rajta. Lassan túl lettem a lemez felén, de semmilyen hiányérzetem nem volt. Aztán a szám végére tartogatnak egy teljesen őrült szaxofon játékot, ami alatt a trió hozza a kötelezőt. A szaxit meg csak fújják, fújják, olyan free-jazz szerűen és valami elképesztően jó véget adva a dalnak.

Ismét nem egy rövid szám következik az, I Need Enemies. Esküszöm a Nirvana Shifting című száma jutott  eszembe a kezdéséről. Sőt, valahogy az egészről, pedig köze sincs hozzá. Talán csak a kezdő riff ami "beakadt" nálam. Egyébként egy elég sötét darab,  visz végig egy vonalat, amit nem engednek el. Nem nagyon vannak benne kicsapongások, de végig fenntart egy olyan kényelmetlen, viszkető érzésfélét. Ez is nagyon bejött, pedig más, mint a többi. Aztán persze "lelazítanak" a következő számban, egy két perces curst-core számmal, hogy előkészítsék a hallgatót a záró 10 perces Moscow Does not Belive in Tears-re.

Nagyon, de nagyon erős szerzemény. A szöveg a családon belüli erőszakról, elnyomásról, üldözésről szól. Hihetetlenül jó záró szám, mert teljesen kerek és nem hagy hidegen. Az ének nincs túl hajtva, és van egy olyan tempója, ami sodor magával. Persze, csak a szám féléig, mert mégis csak milyen lenne az, ha ehhez a témához csak a sodródás érzése párosulna.  A közepére megjön a szenvedés, egyébként mellékelve megkaptam  a szövegeket oroszul, amit "beküldtem" egy fordítóba, hihetetlenül felkavaró és megfogja a téma lényegét. "Én vagyok a Főnök, Én vagyok, Isten vagyok, rendőr vagyok, az állam vagyok én irányítok. Én vagyok a kerti hurok..." énekli  Anton. Ez a legerősebb száma lemezen szerintem, a végén a szenvedést megjelenítő gitár sípolás nagyon hatásos, tovább engedve a gondolkodást az erőszak okozta szenvedésekről...

Az idén a JARS - ДЖРС III az egyik, hanem a legjobb noise - rock - metal - postHc "izé" lemez, amit hallottam. Nem okozott csalódást, sőt a tagcserék ellenére a fegyelmem középpontjában fog maradni! Nem egyszerű anyag, de nagyon jó.

 Fbook: https://www.facebook.com/jarsmsk

Bandcamp: https://pogorecords.bandcamp.com/album/jars-iii-pogo-150

 Itt egy friss videó, sajnos az interjúk oroszul vannak, de meglehet nézni élőben mit produkálnak a srácok! Megnézném élőben!