MANDIVULA - False Gods
(2020. Self Released)
Azt gondoltam, hogy így az év végére jön az uborka szezon, erre a spanyol MANDIVULA csak kidobott még egy ötszámos anyagot. Az egy személyes spanyol projekt elektronikus alapokra épített, cold-wave, dark-wave, post-punk beütésű lemezeket jelentet meg. Na jó némi basszusgitárral effektezve, meg ezen a lemezen nekem kicsit mást is. A hangulata ellenére, egyébként az új lemez egyáltalán nem hagyott hidegen. Még úgysem, hogy a hangulata igen csak hűvös.
Eleve a borító is nagyon megfogott, de persze az igazi tartalom a borító mögött van.
Az első két szám, már nagyon erős valamiféle dark-cold-wave-elektronika kombináció. Nagyon sejtelmes, egyben sötét hanglepelekkel takarva az egész koncepciót. Eleve erős a kezdő Faceless is, majd az azt követő címadó False Gods is hűvös, néhol ipari hangulatot áraszt. Talán leírhatom róla, hogy E.B.M-re néz ki néha, mert van ahol az alaphangulatát ide kötném, de nem lenne teljesen igaz, mert azért mégis csak más. Szóval eleve az első nyolc perc úgy beszippantott, hogy tudtam, hogy ennek a lemeznek neki fogok még menni párszor a fejhallgatómmal. Aztán jón a GHSTING, amit egy effektezett basszusgitár kör visz végig, és örvényszerűen szippant magával. Szépen jobbra - balra mozgott is a fejem hallgatás közben, plusz totál modernül megszólaló, de azért a '80-as éveket idéző dob hangok is jelen vannak benne. Az első hallgatásnál nem tudtam eldönteni, hogy ez a kedvencem, vagy az első két szerzemény.
A következő, Tense megint csak egy basszus témára épül, amiben megszólalnak tapsgép hangok, de egyáltalán nem tűnik gagyinak, no meg az korai szinti hangok viszik a hullámzását végig, meg szinte végig jelen van benne egy panorámázott analógszinti hang, ami jó ki lehúzós hangulatot ad neki, ahogy körbe - körbe pörög a fejedben. Négyből - négy ami megfog. Elég jó arány, és még van egy szám.
Persze azt hittem már mindenre fel vagyok készülve, erre jön a záró Sacred Thoughts az iszonyatosan kemény, már néha az industrial-t súroló háttér zajaival, meg teljesen sötétbe borító hangulatával. Persze ezek olyan háttérzajok, hogy azért a végére csak bele ette magát úgy a fülembe, hogy már csak azt hallottam. Na, jó azért sikerül erősíteni a hangerőn úgy is az alkotónak rajtuk, hogy ezek maradjanak bent az agyamba a végére.
Sötétebb tónusú, elektronikus cold-dark-wave, talán E.B.M. zenékért rajongóknak nagyon érdemes belefülelni. Egy ilyen évhez, ilyen zenei lezárás teljesen helyén van!
