(2021. Self Released)

Kinek van meg az egyesült államokbeli UNSANE? Akinek nincs annak sürgősen utána nézni, akinek meg megvan, csak annyi hogy: Curran. A BARATRO Dave Curran egykori UNSANE basszusgitáros új zenekara, Federico Bonuccelli gitár, Gj Ottone dobossal együtt. Ami a legmeglepőbb számomra, hogy a zenekar hivatalosan Milánóban működik. Persze a zenén kívül.

 A bemutatkozó anyag hat számot tartalmaz, nagyjából 25 percben. Fogalmam sincs mennyi ideje játszanak együtt. Mondjuk, ha azt vesszük, hogy UNSANE két éve nincsen, akkor volt idő összeszokni, meg a felvételek egyébként is tavalyiak. Amelyek nem az USA-ban, hanem Milánóban egy üres színház teremben készültek, aminek lehetséges, hogy köze van ahhoz hogy iszonyatos "tere" van annak, ahogy a BARATRO számai megszólalnak.  Ez a lemez nem akar az amerikai legenda lenni, hanem egy új, másik trió, ami úgy újdonság, hogy mégsem az, de ez semmi rosszat nem jelent.

Természetesen Curran Úr elég jó védjegy, mert a számokban minden benne van, amiért az ő játékát a noise-rock, metal műfajban szeretni lehet. Feszes, vastag, döngölő basszusok, amelyek egy gép pontosságával üzemlenek, és nem is bicsaklanak meg. A dobossal valami eszméletlen energikus alapokat járatnak közösen a teljes játékidőben. Sokat agyalgattam, hogy ez noise-rock vagy mi, de inkább egy fajta sludge - noise - rock - metal keverék. Azért, mert a kezdő A Goliath of... nekem sludge pici noise - rockkal, de a második Never Better meg inkább a noise-os megoldások felé hajlik. Egyébként már itt nem tudtam eldönteni, hogy melyik tetszik jobban a két szám közül. A gitáros is annyira jól eltalálta a hangzást, hogy simán rávágtam volna, hogy valami régi harcostárs lehet. Nálam okosabbak biztosan tudják ki Federico Bonuccelli, nekem nem rémlik, de hogy Ő sem ma kezdte az tuti. Egyáltalán nem marad le a basszusgitáros arctól. Dobosnak  meg hozzájuk képest, a képek szerint bevettek egy fiatal srácot, lehetséges hogy azért, nehogy megfeledkezzenek arról hogy nyomni kell ezt tovább. 

Az ének volt az egyetlen, ami meglepő volt, mert néha, sludge - metal, néha a black-metal is bevillant róla. Pedig a valóságban egyik sem. Aztán az fogalmazódott meg bennem, hogy pont az a jó benne, hogy nem az a kiszámítható énekhang, ami általában az ilyen zenéknél van. A gitár meg sokszor metsző, majd disszonáns, zúg, tép és olykor elég furcsa megszólalása van. Ugyanakkor  végig feszes marad mint a rugó, de nem attól, hogy riffeket nyomnak. Inkább attól, hogy néhol kitekert, nem kiszámítható módon szólal meg. Szerintem az összes szám oké, még ha nem is dúdolgatni valók.

Ezen az EP-n, nincsen rossz szerzemény, még az utolsó 7 perces Seamless Narrative sem fullad unalomba. Tökös közel 25 perc!

Bandcamp letöltés: https://baratro.bandcamp.com/releases

Fbook: https://www.facebook.com/nelBaratro

Rendelés: https://sanguedischi.limitedrun.com/