(2021. P.O.G.O. Records, Atypeek Muisc, Araki Records)

Amennyiben jól tudom és jól tudom, akkor az Incidents a francia Black Ink Stain első teljes nagylemeze. A trió 2017-ben hozott ki egy négy számos EP-t, azóta csend. Áprilisban a hosszú hallgatás után megjelent ez a nyolc számos album, ami fizikai és digitális formátumban is elérhető. A zenekar tagjai: Fab - gitár, ének, Jean - basszus/vokál és Ugo - dobok.

Elsőre, ha végig robog a hallgató a lemezen, akkor két dolog fog bevillanni biztosan. Először az, hogy ezek a srácok nem ma kezdték a noise-rockkal való ismerkedést,  másodjára meg egy zenekar név. A zenekar neve meg a közelmúltban feloszlott UNSANE lesz. Legalábbis nekem!

A lemez kicsit több mint 30 perce egyébként nagyon gyorsan átfutott rajtam, mert egyrészt élveztem a gitárok "vágását", sőt az is, hogy nem akarja az énekes egyből leüvölteni a fejemet, még akkor is ha ezt teszi. Szóval nem lő túl a célon, mert egységesen vastag, energikus az egész Incidents és nem csak az énektől vagy a gitártól. A nyitó száma Slice Of Pain-t meghallgatja bárki, már teljesen egyértelmű, hogy piszkosul tudták a srácok mit akarnak. Feszes basszus, kicsit tördelt dobütemek, karcoló, torzított kellően zajos gitárok, az énekkel együtt odacsapnak ahol kell, de engednek egy kis kalandozást is. A második I See You Dead-nél is, amennyiben őszinte vagyok villogott az UNSANE felirat a fejemben végig. Ettől függetlenül mindkettő megtalált és be is "darált". Aztán ahogyan váltották egymást a számok egyre inkább tompult bennem ez a "felirat villogás", mert néhol sokkal tisztább a zene, mint az amcsiknál. A gitáros nem csak egyszerűen jó riffeket nyom, hanem egy csomó ködös zajképletet, ráadásul a számokban a dob - basszus tördelésekben is rendesen részt vesz. A legtöbb számban a kicsit "pszichósabb", borultabb, hűvös részek tetszettek nagyon, olyanok mint az I See-ben az utolsó 1,5 - 2 perce. A  hármas Sans Facon eleje is ilyen, a négyes ST02 zárása, de szinte minden darabban van egy - egy ilyen  "kattanás".

Nekem a csúcsra járatása ennek borulós vonalnak a hatos Pont Des Goules, meg a záró S.O.M.A. volt. Az első a kezdésével meg refrénjével, a záró darab meg úgy a teljes hangszereléssel, megszólalással, folyamatával. Elég sok nagyon - nagyon jó pillanat van benne és ezek adják meg pontosan, a teljes beleszakadás élményét az anyagba. Egyébként az áthallások ellenére nekem tetszett az egész lemez, mert nagyon lejön róla, hogy sokat dolgoztak vele. A megszólalásokon biztosan, meg a keverés arányait is nagyon  jól belőtték. Van benne energia, dög, meg valahogy az egész lemez vitt magával. Pont annyira hosszú egyébként, ameddig nálam fenn tudja egy ilyen lemez tartani a figyelmem és az érdeklődésem.

Frankó, energikus, vastag noise-rock gépezet Franciaországból! Ajánlatos.

(Meg a  szokásos: esetleg valaki fizikai formátumot rendelne, jelezze, hogy a postán ne bukjunk akkorát, mint a lemez ára.)

 Fbook: https://www.facebook.com/BlackInkStain

P.O.G.O. Records: https://pogorecords.bandcamp.com/album/black-ink-stain-incidents-pogo-151

Black Ink Stain bandcamp: https://blackinkstain.bandcamp.com/