CASTELLI - Castelli

(2021. DisciplineMusica)

castelli_castelli_ep.jpgAz olasz post-punk színteret nem annyira ismerem, de amiket hallottam belőle azok mind tetszettek. Olyanok, mint mondjuk az Ancien Régime vagy a Soviet Soviet, az újabbakkal viszont nagyon le vagyok maradva. Amikor megkaptam a CASTELLI bemutatkozó lemezét, az ismertetőnél már meglepetés ért, mert nem tudtam, hogy a név Stefano Castelli-t az olasz Clone Culture énekesét takarja. A milánói zenekar bemutatkozó lemezét jó néhányszor meghallgattam még 2020-ban, de eddig semmit sem tudtam róluk. (Ők például az újabb elektronikus alapú post-punk vonalba tartoznak.) Ezután fogtam bele a hét számos EP meghallgatásába. A sajtó anyagban viszont egy teljesen más stílus megjelölés volt dalokhoz. Érdekes is lett számomra egyből az anyag. 

Gyorsan bele is kezdtem  és valami egész másra számítottam. Igaz kezdem megszokni, hogy a személyes projektek más hangulatokat és más érzéseket hoznak, mint a zenekari dolgok. Amivel nincs semmi baj. A zene nagyon meglepett, pedig le volt írva, hogy new-wave, szinit-pop hatások vannak benne. Én leginkább az utóbbit éreztem benne, de annak ellenére hogy jómagam a karcosabb dolgokat szeretem, megszerettem az anyagot. Hogy miért?

A hét dal elkészítésben Stefano segítségére volt Luca Urbani, akinek a neve nekem nem sokat mondott, mert Magyarországon valahogy a '80-as, '90-es években az olasz szinti-pop nem igazán jelent meg. Egyedül az italo disco vonal, de szerintem az sokkal felületesebb, kommerszebb zene, mint a szinti-popjuk.  Ezt pedig onnan tudom, hogy a Luca Urbani munkáinak utána néztem a neten, olyanoknak mint a Garbo, a Soerba vagy a Fluon. Nagyon más megszólalású zenék a stílusban, mint mondjuk az angol vonal. Igazán érdekesek. A debütáló CASTELLI anyagra Urbani dolgai elég nagy hatással voltak. A megszólalásra és arra is, hogy a szövegek olasz nyelven szólalnak meg. Utóbbiból sajnos nem sok mindent értek, de mégis nagyszerűen harmonizál a zenével. 

castelli_3.jpeg

A lemez nyitó dala az 1984, ami már nem hagyott kétséget afelől, hogy alapjaiban ez egy pop zenei EP. Nagyon jó dal, az alapok teljesen szinitvel vannak megcsinálva, de  van benne némi gitár és az ének is nagyon illik a dalhoz. Plusz külön tetszik a bejövő csörgök ritmus kísérése. A következő Chiusi-ben is megszólalnak finoman gitárhangok, azért alapvetően a '80-as évek elektronikus hangjai dominálnak, de még "krémesebb" poppá teszi a folyamatos vokál benne. Persze itt szokni kellett az olasz nyelvű éneket, de jó darab ez is.

A hármas Parassiti kezdése a post-punk felé húz, sőt talán ez az egyetlen amiben markánsan éreztem ezt a stílust. Ennek ellenére az analóg szinti hangoknak köszönhetően, még is csak megmarad az elektronika dominanciája. Hiába van ez a billenés a stílusban a post-punk felé, akkor is egy pop dal maradt. Nekem egyébként ez volt az egyik, ami  nagyon tetszett a számok közül.  A négyes Berlino '86-ra azt hittem, hogy a egy Garbo feldolgozás lesz, mert a nekik is volt egy hasonló című daluk, de azt hiszem nem. Talán egy reflekszió? Nem tudom. Ez a dal van nekem legközelebb ahhoz az olasz popzenéhez, amit ismerek. Nem is nagyon tudtam vele mit kezdeni, de ez volt az egyetlen ilyen szám a lemezen.

Ezt követi a Paneuropea, ami szerintem a legjobb felvétel az EP-n. Ugyan nem értem a szöveget, de nagyon érzékenynek tűnik az egész. A zene abszolút new-wave, szinti-pop keverék, de nagyon el van találva. Mást nem is, ezt mindenképpen hallgassátok meg. Hiába pop dal, nagyon jó darab. Én imádtam.

A hatos  Cabzone italiana kezdése, meg basszusmenet végig post-punk vonalat hoz, a szinti benne meg egy fullos, egyszerű  pop hangzást. Ez a dal csak sokadjára tetszett meg, de nagyon szórakoztató benne a rövidke billentyűs dallamka.

Az utolsó darab a "kakukktojás" a lemezen. Leginkább azért mert a szöveg is angolul van. Egyébként egy nagyon jó, finom dal. Leginkább azért mert a fődallama nagyon jól megjegyezhető. Az elektronikus hangszerek lüktetése, rezgése, a végére a finoman becsúszó gitárhangok zárásnak teljesen egyben vannak. A hangulata az EP-nek, így a végére valahogy teljesen bennem maradt. Ennek a dalnak volt köszönhető, hogy újra megakartam hallgatni egyben a lemezt.

A CASTELLI zeneileg nem teljesen az én világom, de kifejezetten élveztem a visszanézését a '80-as, '90-es évekre, a könnyedségét, meg úgy nagyon van benne valami. Az 1984, Chusi, Paneuropea, Parassiti az utolsó Sharp Baldes Here, amit bármikor, bárhol szívesen meghallgatnék. Azt hiszem hét trackből öt, egy igazán jó arány.

Szinti-pop hallgatóknak nagyon ajánlom, de másoknak is, mert néhol egész "simogató" szerzemények". Annyira populáris, hogy bárhol megszólalhat, de vannak hozzá izgalmas hangzások, hangulatok kapcsolva. Plusz nagyon jó példa arra, hogy egy zenész hogyan kalandozik arra felé, ahová nem is gondolnánk.

Elérhetőségek:

Meghallgatás Spotify: 

https://open.spotify.com/album/2ReqSP12FrMCHMaoq8jn33?si=HuJgkd95Rti-ww4w8OFw2w&dl_branch=1&nd=1

Fbook: https://www.facebook.com/castelli84

Insta: https://www.instagram.com/castelli_84/

Discipline Records: https://www.facebook.com/DisciplineMusica

Címkék: Lemezek