Fotók: Sándor László

Eléggé ínséges idők járnak a járvány miatt, a koncertek szempontjából is. Ennek ellenére titkon reméltem, hogy legalább a FEKETE ZAJ FESZTIVÁL megrendezésre kerül. A remény beteljesedett, amiért hatalmas köszönet az egész szervező gárdának és a lebonyolító stábnak is. Nagyjából a magyar vonalra számítottam a fellépőknél, de szerencsére sikerült néhány külföldi produkciót is elhozni. Nem kis örömömre.

A Fesztivál meg szerencsére nem túl nagy, kifejezetten barátságos méretű. Teljesen élhető és gyorsan sikerül a koncerthelyszínekre eljutni, ami nem egy hátrány. Persze az étel, meg az ital fronton néha adódik sorban állás, de a koncertekről nem lehet lemaradni, mert onnan is követhetőek. Akárhogy gondolkodom negatívumot nem sikerül összehozzak. Többen panaszkodtak a feltöltős fizető rendszerre, de nekem azzal sem volt problémám, mert a külföldi fesztiválokon hozzá szoktam. Amennyiben nem voltál és érdekel, jövőre nézd meg Te is a helyszínt, meg a programokat is jövőre. Megéri.

A kempingben való berendezkedést már eleve úgy időzítettük a fotós komámmal, hogy minél hamarabb beérjünk a helyszínre. Ennek ellenére a fesztivál nyitánya csak a második csapat, a LAIHO koncertje volt. A zenekar Lajhó Dorka énekesnő, zeneszerző, gitáros zenekara, ami ahogy elnéztem nagyjából az első koncertjeik egyike lehetett. Nagyon kellemes és elég jól kiérlelt koncertprogram volt. Nagyon tetszett Dorka éneke és a dalok tisztasága is. Jó összeállítású basszus, gitár, dob felállású zenekar volt, ahol a főhangsúly a gitárokon volt. Egyáltalán nem volt nehéz zene, de jó dalokat játszottak. Remek merengős kezdés volt. Engem megfogott, pedig kevés ilyesmit hallgatok.

Fbook: https://www.facebook.com/lajhodorka

Mivel a LAIHO ott marasztalt bennünket, a Nagyúr koncertjéről lemaradtunk, így maradt a kis Delta színpadon a CLAYFEET előadásának a megnézése. A trió, billentyűk, gitár, ének felállásban lépett színpadra. A Clayfeet 2013-ban alakult, erősen szinti alapú, elektronikus zene. Szóval nagyrészt az elektronika alapozta meg a  hangzást és és hangulatot. A női ének dominált benne még, a gitár meg egyfajta "színezék" volt. Nagyon jól hallgatható, néhol kicsit borongós dalokat játszottak,  elektronikus alappal. Bár a borongósság nem teljesen igaz, mert voltak kifejezetten populáris, a '80-as évek elektronikus popzenéjét megidéző dalok is. Beugrott valamiért a Yazoo, meg valamiért a Ladytron is. Utóbbi hogy miért nem tudom, de az biztos, hogy jó hangú volt az énekeshölgy. Bevallom, korábban nem hallottam róluk, de összességében jó benyomást gyakoroltak rám. Plusz aránylag sokan is megnézték őket szerencsére!

Bandcamp: https://clayfeet.bandcamp.com/

Fbook: https://www.facebook.com/Clayfeet.band

Tulajdonképpen egy 180 fokos fordulattal, a Fanyűvő Színpadon folytattuk a nézelődést, az első külföldi fellépővel. Svédországból érkezett Michaela Åberg és zenekara, akik nem bíztak semmit  a véletlenre.  Nagy zenekari felállás, nagyon jó hangú és jó kisugárzású énekesnővel, feszes programmal. Michaela zenéje nekem kicsit megidézte a '70-es éveket, annak a pszichedéliáját is talán. Mindezt  modernül megszólalva és teljesen jól emészthetően, úgy hogy még némi mélység is került bele. Energikus koncert volt és teljesen élvezhető dalokat játszottak. Nem ismertem korábban az énekesnő dolgait, de később utána néztem. A lemezek nekem nem annyira jöttek be, de élőben megfogott a produkció.

Fbook: https://www.facebook.com/michaelaabergmusic

Bevallom, hogy a fesztiválokon mindig kijelölök koncerteket, amiket megnéznék, de ha a úgy hozza az élet, akkor nem görcsölök rá, hogy biztosan ott legyek. Most is így alakult, A régi ismerősökkel való trécselés, a késői ebéd, a nézelődés elvitte az időt. A Téveszme koncertjébe a kis színpadon még belenéztem, de nem voltam ráhangolódva, meg az énekessrác hangja nekem nem jön be. De ez én vagyok, mert ettől függetlenül amit láttam belőle néhány számot, azt a közönség rendesen élvezte, meg jól is nyomták egyébként. Bár a legfontosabb érv nem ez volt, hanem a Nagyszínpadon való program ütközés.

Nem titok, hogy az első napon a részemről a legjobban várt koncert a THE DEVIL'S TRADE zenekari fellépése volt. Ugyan személyesen nem ismerem Makó Dávidot, de valahogy úgy rémlik, hogy az általa jegyzett projektet, már a kezdetektől ismerem. Az első fellépésein jelen voltam véletleneknek köszönhetően, már ha vannak véletlenek. Azóta is szeretem ezt a doom/dark/folk - nem is tudom mi pontosan -  hangulatot, közeget és zenét, amit alkot. Kíváncsivá tett, hogy mi lesz a dalokból. Mi lett? Egy kicsit "más világ" alakult ki, de mégis hihetetlen felszabaduló energia jött létre, ami hozhatta volna, hogy a dalok mélységét ez elveszi. De nem, nem vette! Bebizonyosodott az ismét, ha egy dal énekkel gitárral is működik, akkor zenekari verzióban is nagy valószínűséggel rendben lesz. Rendben is volt, nagyon! A zenekar tagsága Dávid korábbi zenekarának a HAW-nak a  tagjaiból állt. A korábbi "harcostársak", barátok, meg oda is tették magukat. Ennek a koncertnek nem volt egy perce sem, amit nem élveztem, mert jól válogatták a dalokat, izmosra hangszerelték és jól is játszották azokat. Néha sludge, néha más, a bendzsós dalok is beleilletek a setlistbe teljesen... Számomra hibátlan volt, sőt az egész fesztivál egyik legmaradandóbb koncertje volt. Megerősítem megint, hogy nem a személyes ismeretség vagy az elfogultság mondatja ill. íratja ezt velem. Inkább az, hogy a The Devil's Trade szerintem jó! Köszönjük az élményt!

Bandcamp: https://thedevilstrade.bandcamp.com/album/the-call-of-the-iron-peak

Fbook: https://www.facebook.com/TheDevilsTrade

Sok időm nem volt feldolgozni az élményt, mert hosszú évekkel ezelőtt láttam utoljára az ANGERTEA-t és nagyon időszerűnek éreztem, hogy megnézzem újra a nagymágocsi zenekart. Bántam volna ha kihagyom Őket, mert nagyon bejött. Jó szerzemények, technikás játék, hihetetlenül jó fesztivál program. Semmi hibát nem találtam bennük. Az elsőtől az utolsó hangig élveztem az egész 50 percet. Élvezet volt nézni, Miguel basszus játékát, meg azt hogy egy nem ma alakult zenekar mindent "kirak az asztalra" amit tud, plusz baszott jól összerakott dalok szóltak. Nagyon régen láttam őket utoljára, de most is úgy mentem el a koncertjükről, hogy ez egy marha erős trió és baromi jó, ráadásul még hiteles is volt az egész.

 Fbook: https://www.facebook.com/angerteahun

Utánuk még belenéztem a REASON koncertjébe, ami engem nem fogott meg. Nagyon kevert metál volt kis korai doommal, északi vonallal.  Biztosan hallgattak Type O Negative-ot, meg ilyesmit, a klasszikus metálon kívül. Engem nem kötöttek le, mert nem az én stílusom volt sajnos. Attól függetlenül, hogy volt még hátra néhány előadó a kemping és a pihenés felé vettem az irányt.

Fbook: https://www.facebook.com/ReasonMetal

Azt azért piszkosul bánom, hogy az észt/angol DEATHSOMNIA koncertjét kihagytam, mert akik látták őket, mindannyian dicsérték. A zenéjük post-industrial, post-punk, synth.wave keverék. A lemezük szeptemberben fog megjelenni Legközelebb, addig is itt van néhány link.

Bandcamp: https://deathsomnia.bandcamp.com/

web: https://www.deathsomnia.com/

Több fotó itt: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=Komakinozine&set=a.3015092232092159

Folyt.köv.