Ugyan nem terveztük, de talán ez volt a leglazább napunk. Egyrészt mert a techno party-ra nem voltunk felkészülve hajnal fél 5-ig, másrészt meg némi torokfájás is hátráltatott.

Indításnak a Kacsatónia téren a dán IceAge énekesének Elias B Rønnenfelt akusztikus koncertjével kezdtünk. Délután háromkor tökéletes választásnak bizonyult. Egy szál gitárral, egy nagyon jó énekestől, egyszerű, de hangulatos dalokkal. Jó helyszín volt ehhez a típusú zenéhez, mert a hangosításon kívül más hangulati elem nem is kellett hozzá. Igaz csak belenézni akartunk, de végül fotós barátommal csak végig néztük az egész programot. A nem alvástól való feszes idegszálaimat teljesen ki is simította. Jó volt!

Fbook: https://www.facebook.com/IceageCopenhagen

Persze megint csak volt némi "gyász" bennem, mert a BIPOLARIS-ra nagyon készültem, de az ebéd csúszása  miatt, sikerült lemaradni róluk.

Fbook: https://www.facebook.com/BPLRSHC

Bandcamp: https://bipolaris.bandcamp.com/album/sagittarius-a

A Fanyűvőn a Run Over Dogs-ra értünk be, amiből az utolsó dalokat láttuk. Még mindig nagyon jó kis banda. Voltak benne ismerős dalok, meg kezdésnek nagyon jó volt. Korábban is volt olyan érzésem velük kapcsolatban, hogyha nem tudnám, hogy magyarok, akkor nem biztos, hogy megmondanám róluk. Nyitánynak teljesen oké volt, bár sokat nem láttam belólük.

Fbook: https://www.facebook.com/runoverdogs

A folytatásként elmerültem a dark-wave-be. Szándékosan használom ezt a stílus megnevezést, mert post-punkozik mindenki mindenre, de nekem ez a fajta zenei amit az Utolsó hullám játszik dark - wave marad. A két gitár, basszus, ének, szintetizátor felállású négyesnek ez volt a második koncertje. Amit egyébként nem lehetett róla megmondani, mert eléggé egyben volt. Hozták a műfaj korai klasszikusainak hangzását és hangulatát. Többen mondták nekem utána, hogy nagyon F.O.System. Szerintem meg nagyon nem! Sem szövegben, sem zenében nem éreztem ezt. A zenét igazából én a The Sisters Of Mercy-hez, meg a magyar Hold zenekarhoz kötném ha már nagyon muszáj. Sőt a Mercy-hez nagyon, mert volt olyan szám, aminek a gitár kezdéséről azt hittem, hogy az lesz. Egyébként egy feldolgozást játszottak csak, a többi saját szerzemény volt. Kicsit későbbi időpontban, sötétben lehet erősebben működött volna, de így is hozták  a stílus jegyeket. Mivel hangzásban és egyebekben ez a műfaj elég kötött, szerintem semmi gáz nem volt velük. Bejött, sőt megnézném máskor is!

Fbook: https://www.facebook.com/utolso.hullam.official

Bandcamp: https://utolsohullam.hu/

A folytatásban a Middlemist Red következett. A bemutatkozó lemezüket hallgattam korábban csak, az akkor nagyon tetszett. Nagyon jól hozzák a brit indie, meg a kicsit karcosabb pszichedelikus gitárpop vonalat. Meglepődtem magamon, hogy annak ellenére, hogy nem ismertem a dalokat mennyire jó volt hallgatni. Profik voltak ők már a kezdeteknél is, de "a rutin meg az évek" nem múlnak el nyomtalanul. Igazán jó koncert volt, jól megírt és előadott szerzeményekkel. Olyan indie, gitár zene, Őket  is  bármikor megnéznék újra. 

Fbook: https://www.facebook.com/middlemistredofficial

Bandcamp: https://middlemistred.bandcamp.com/

A három koncert után adtunk megint a szociális életnek, meg a kajálásnak egy kis főszerepet. Így kimaradt néhány banda. Majd következett az AARON ANDRAS & THE BLACK CIRCLE ORCHESTRA. Az Apey and the Pea, ma már Lazarvs zenekarokat nem hiszem, hogy be kell mutatni. Így Áron András énekest sem, a mostani koncertje viszont egyáltalán nem a torzítókról, meg a metálról szólt. Jó zenekart pakolt össze, remek énekesnővel, plusz Ő sem rossz énekes. Sőt! Az énekesnő egyébként a Blahalouisiana énekesnője Schoblocer Barabara volt, aki nem csak olyan háttér énekesnőként "funkcionált", hanem főszerepeket is kapott. Becsülettel végig néztem a koncertet, a megszólalás, a kiállás tetszett.  Viszont a számok nem annyira. Leginkább azért, mert ezeket a countryszerű, "amerikai gitározós" cuccokat nem igazán kedvelem. Tök rendben volt megszólalásban, meg a dalok is jól megírtak, csak valahogy nekem nem jön be ez a "magyar art-country", country keverék. Az viszont biztos, hogy kuriózum volt a zenekari felállás, amit a közönség nálam értőbb része nagyon díjazott is.

Fbook: https://www.facebook.com/apeymusic

Ezután átballagtunk a NADÍR koncertjére. Néhányszor már láttam őket, de az sem mostanában volt. Aztán ott tudatosult bennem, hogy ez a program, az elmúlt 28 éves történetük lezáró momentuma. Egy olyan zenekaré, aki ennyi idő alatt nagyjából három tagcserét élt csak meg. Baromi jók voltak, nagyon közvetlenek és semmi póz nem volt. Nyomták az életműből amit lehetett. A volt tagokat is felhívták a színpadra, teljesen hiteles volt az egész. Ugyan 50 percbe ennyi évet nehéz belenyomni, de valahogy azért sikerült. Meg - meg indult néha a fejem is egy kis bólogatásra. Annak ellenére, hogy nem voltam fanatikus rajongója a zenekarnak, végig az  járt a fejemben, hogy. "Tisztelet srácok az erőfeszítésekért!". Ráadásul becsülettel, emelt fővel dőlhetnek hátra, mert ebben a záró koncertben hiba nem volt. Erős késztetést is érezek, hogy a búcsú lemezt beszerezzem.

Fbook: https://www.facebook.com/Nadirhungary

Innen vissza séta a sokak által várt VHK-ra. Nem sok olyan magyar zenekar van, amit több mint, 30 éve ismerek és nagyjából akkor tájt láttam először is színpadon. A VHK ilyen, bár az elmúlt két - három évben egyszer láttam. Nagyon sokan eljöttek rá, nagyon sokan élvezték. Én is szeretek számokat, meg leginkább emlékeket tőlük, de ez az új felállás nekem egyszerűen nem jön be. Olyan érzésem volt, mintha zsigerisége, a spontenaitása kezdene teljesen elveszni. Miért gondolom így? A zenekar jelentős része valóban zenész. Nem olyan mint a régi tagok, akik a punkból jöttek. Gondolok itt akár Fritzre vagy Lujóra. Működnek a gitártémák, de tiszta az egész és pontosan tudja mindenki mit játszik. Ami dicséret is lehetne, de ez a zenekar nem erről szólt korábban. Hogy fér bele egy ösztönös koncertbe a harmadik(?) számnál tudatosan behozott tamok gitárosok általi csépelése? Persze tudom, hogy régebben is megkomponált volt sok minden, de ez igazán nekem mostanában jön le direktben. A VHK motorja, "ősanyaga", ősereje még mindig Grandpierre Attila, aki félelmetes milyen ösztönöket mozgat 70 évesen. Elképesztő! Ezek ellenére szinte végig néztem a koncertet, meg az Aláírhatatlan történelem, a Hunok csatája előhozott bennem emlékeket, de a kirobbanni akaró feszültséget már sajnos nem hoztak ki belőlem. Az viszont tény, hogy nagyon oda rakták magukat mindannyian és a közönség is remek volt! Szóval lehet, hogy a hiba már az "én készülékemben" van. Azért a VHK legenda lesz nálam és másoknál is az biztos, bár már most is az...

Fbook: https://www.facebook.com/vagtazohalottkemek

A VHK után jobbára csak ténferegtünk, mert kicsit csalódott voltam, hogy a belga Cocaine Piss koncertje elmaradt. Azért megvártuk a beugró elektronikus formáció a magyar QUIXOTIC kezdését. Nagyon szórakoztató volt a '80-as éveket idéző vetítés, Rambo-val, Michael Knight-al, Chuch Norris-sal, break-kel meg egyebekkel. A zene meg egy totális '80-as évek szinti-pop zenei setlist volt, de hihetetlenül modern volt az egész. Azt hittem kevesen lesznek rajta, de rakta a srác a talpalávalót rendesen. Könnyed, szórakoztató volt és megmerem kockáztatni, hogy a világ bármelyik színpadán elférne ebben a tánczenei kategóriában. A megnyugtató levezetéssel, így fél kettő felé a sátor felé vettük az irányt. Jó kis nap volt a lazasága ellenére ez is!

 Fbook: https://www.facebook.com/quixoticmusic 

Folyt.köv.

Fotó: Sándor László