(2021. Icy Cold Records)

A francia VARSOVIE lemeze is egy olyan, album, ami már korábban megjelent, de adós voltam magamnak a megírással. Most, hogy újra a lemezjátszómba került, kaptam az alkalmon és még időm is volt rá. Szóval, most írok is róluk egy "szösszenetet". A francia duó tagjai Arnault Destal dobok, szövegek és Grégory Catherine ének, gitár. A zenekar egyébként 2005-ben alakult, így van mémi rutin a hátuk mögött. Ennek ellenére a L'Ombre et la Nuit a negyedik teljes lemezük, ami nem azt mutatja, hogy nagyon kapkodnának a felvételek megjelentetésével. Mondjuk nem is baj, mert ez a lemez is azért rendesen össze van pakolva a stílusuknak megfelelően.

A lemez 10 dalt tartalmaz, amiben a hangsúlyos nagyon a post-punk/dark-wave hangulat. Persze a lemez címe is beszédes " az árnyék és az éjszaka". Már amennyiben a gugli fordító pontosan fordította. Visszatérve a lemezhez, nagyon tetszik, hogy nincsenek sterílre keverve a dalok. Van bennük egy fajta karcosság, de mégis érződik, hogy mögötte van érzékenység is. Nekem egyébként a két megkerülhetetlen francia banda, azoknak is a mélyebb és korai időszakokban született dalinak a hangulata ugrott be róluk. Mégpedig a Noir Desire és az Indochine korai felvételei. Legalábbis amikor én hallgattam őket annak idején, pont ugyan olyan érzéseket hívtak ők is elő belőlem, mint ez az anyag. Van az összes számnak egyfajta feszessége és rockzenei ereje, de abból is  a sötétebb fajta. Plusz sok érdekes kiállás és hangulatváltás is van a számokban. Például a Cas Contact kicsit "darálósabb része" után, kiáll a basszus, mélyen dörmög egy kicsit , majd visszatér a főtéma. A lemez elején lévő számok nyitánynak inkább tempós dark-rock dalok, de azért a cin beütések és a halkulások miatt, frankó feszültséget tartanak fenn. Aztán a lemezközben az hangulat váltakozik, a kicsit könnyedebb és a beborultalk között. Vagy azt Evelyn Mchale kezdő dobtémája is érdekes, a szám címéről nem beszélve. (A nevezett hölgyről készült egy fénykép az öngyilkossága után, amiről utána a "legszebb öngyilkosságként" beszéltek. Egyébként érdemes megnézni a fotót.) Mondjuk valamiért nekem ez az egyik kedvenc számom az albumról, ami egyben a leghosszabb is. A címadó dalt is lehetett volna még finomabbra "hangolni", de akkor eltűnt volna a "varsoviés " rock hangulat, jó a kis kvintelgetős basszus is van még főtémának benne egyébként.  

Az egész lemez kicsit utazás a '80-as, '90-es évekbe hangulatban, ennek ellenére nagyon egységes. Karcol, de a borongóssága ellenére tele van feszültséggel, energiával és mélységgel is. Én nem hallgatom állandóan, mert ebben a műfajban a kicsit mélyebb dolgokat jobban bírom. De egy kis katalizátornak, lassúbb napokhoz viszont nagyon jó a lendületet ad a különlegessége miatt. 

Bandcamo: https://varsovie.bandcamp.com/album/lombre-et-la-nuit

Fbook: https://www.facebook.com/varsovie.propaganda