DISCORDENSE - Normandie and five other songs
(2021. P.O.G.O. Records)
Folyamatosan követem a belga P.O.G.O. Records megjelenéseit, így annyira nem meglepő, hogy ismét valami nekem valóba akadtam bele náluk. Ez pedig a francia DISCORDENSE hat számos EP-je. Ami egyébként a hossza miatt, már majdnem nem is EP kategória. A trió felállásról nem sok infóm van. Az biztos, hogy egy basszusgitárosból, egy gitárosból és egy dobgép, sampler "kezelőből" álló brigádot takar a név. Azt gyanítom valamikor 2019 körül alakulhattak, mert az bemutatkozó két számuk 2020 januárjában jelent meg. Egyébként ez a bemutatkozó két darab is helyett kapott a Normandie and five other songs-on, újra masterelve.
A lemez kezdése már eleve megfogott, mert az első szám basszus felvezetésről korai punk cuccok, konkrétan valamiért a Dead Kennedy's California Über Alles-e villant be. Persze utána a gitár, meg a dobgép már a noise-rock felé tolja a hangzást. Az első számnál, egyből adta a dobhangzás ridegsége, precizitása, hogy az egész hangulatát a gép is adni fogja. Amúgy meg annak a csapásait, hidegségét amúgy is nagyon bírom. A második számban, a The Jesus Lizard feszességét véltem belehallani a basszusnak köszönhetően. Iszonyatosan felspanoló darab, amit igazán tényleg a basszusmenet feszít meg. Ettől függetlenül egy lineáris tengelyen mozog a dal, ami nem hagy elkalandozni. Sokadik hallgatásra elég rendesen rácsúsztam a basszusgitár lehúzásaiba, precizitásába. A következő I Bought A Gun-nál a dobgép frankón kalapál, a szöveg okoz némi stresszt, a gitárról meg a korai Sonic Youth zajai is bevillantak. Viszont a Discordense-nél sokkal tisztábban vág be a gitárhang a hallójáratba. Pont ez tetszik benne. Meg egyébként baromi érdekes az elején a minimál szájharmónika, ami nagyon jól passzol oda. Gondolom az valami samplerezett hangból van. Mind a három dal baromi erős, a dobgép minimalista ütéseket mér, a gitárok meg feszesek és rohadtul egyben van.
Az ezt váltó Provide You az egyik legjobban lehúzó dal. Elég nyomasztó, szinte minden hangszer és az ének is fokozza a hangulati lejtmenetet. Meg persze a dobgép "becsapódásai verik a szeget" a dal alapjaiba, meg a fejekbe. Súlyos, de jó cucc! Az ötös Ventoline is a 2020-as anyagról lett újra maszterelve. Zeneileg valami balladisztikus noise-rock lehetne. Nagyjából a súlyosság után, ez "A" megnyugtató szerzemény és nagyon jó, hogy ide is berakták. Természetesen ezt sem kell hangulatilag egysíkúnak és satu egyszerűnek gondolni, mert nem az. Kiválóan megágyaz a záró Headache-nek. Amiről bevallom egyből a Big Black EP címe ugrott be. Egyébként a szám nagyjából olyan is. Olyan Big Black szerű, bár nem annyira koszos a gitárképlet, viszont az "ipari zsírosság" benne van. Hangsúlyozom: szerű! Nem olyan! Jó feszes, frankón követhető, izmos kis lezáró darab. Még annyit a szövegekről, hogy elég nyomasztóak, meg sötétek, de nagyon illik a zenéhez. Szerencsére ott vannak a dalok mellett azok is.
Masszív, feszes bemutatkozó anyag, néhol idegszálig ható. Nekem kedvenc, az tuti! Várom a folytatást!
Az nem hagy nyugodni, úgyhogy ne maradjon benne. Szerintem ezek a srácok hallgattak Fugazi-t is, mert voltak olyan témák, hangulatok benne, amiről az amerikaik jutottak eszembe. Pedig más felállás, más hangulat, de mégis. Ez az érzés meg még izgalmasabbá tett az egészet!
Letöltés itt: https://discordense.bandcamp.com/
Meg itt: https://pogorecords.bandcamp.com/album/discordense-normandie-and-five-other-songs-ep-pogo-158
