BOO BOO - Hündinnen

(2021. Self Released)

booboo.jpg

 

Gyorsan le is lövöm az elején, hogy a Moszkvában működő BOO BOO  milyen zene. Csak azért, hogy feleslegesen ne olvass, ha az ilyen cuccoktól kiborulsz. Ennél pokolibb, zajosabb, kaotikusabb post-industrial-t idén talán csak egyet hallottam. Irgalmatlanul súlyos, nehéz, néhol felkavaró, őrült zaj. Szóval, ha harmóniákat, meg "szokásos" zenét szeretnél, akkor "skip", mert ez a koncert anyag nem lesz az. Viszont kifacsar, meg ki is ürít teljesen. 

A BOO BOO egy háromtagú orosz, 2005-ben alakul csoport. Amelyek állandó tagjai: Nikolai Klishev - fémgitár, elektronika, rugók. Alexey Frolov -  basszusgitár, rugók, vasak egyebek, elektronika. Arat Ak Ool - torok ének, zajok, sampler ilyesmi. természetesen mind három tagnak vannak egyéb zenekara is. Ezen a koncert anyagon kiegészültek egy  Alesia WhiteBird nevű hölggyel - akinek persze nem ez a valódi neve -, akinek az egész megjelenése egy disszonancia a műfajhoz. Viszont, nem úgy tűnik, mint aki megvan illetődve vagy nem érzi ezt a műfajt. 

Nagyon tömény az egész, pedig a régebbi cuccaikhoz képest sokkal szellősebb. A női hang benne végig nagyon nyugtalanító, de pont emiatt húz be egy alagútba. A felvétel sajnos nem a legjobb minőség, nagyjából a '90-es években sikerült ilyeneket kirakni. Viszont pont ettől durva alámerülés az egész. Alámerülés valamiféle társadalmi és személyes pusztítás, pusztulás világába. Nem tudom miért írják, hogy poszt-indusztriál, hacsak nem azért, mert mai. Azért nem értem, mert a BOO BOO anyaga pont az industrial alapjaihoz tér vissza. Mind az ipari hangszerek - rugók, vasak, flex, stb -, mind a zajos, sértő minimalista gitár hangokkal, meg a megfoghatatlan kántálós, néhol stresszt generáló énekével. Persze a mai technikát is használják rendesen, mint a looperek, torzítók, keverők, analóg cuccok. De akkor is korai zaj, ipari, zaj, sötét masszává gyúrva. Próbáltam megkerülni, hogy leírjam a következő zenekar nevet, de nem tudom nem megtenni. Mégpedig azért, mert  az a feeling jön belőlük, mint ami a korai Missing Foundation-ből áradt felém. Talán az oroszoknál kicsit tisztább a hangkép. Főleg, hogy csak négyen "követik ezt el". A Missing-ben meg kicsit többen voltak. Nagyon sajnálom, hogy egy kicsit nem jobb a felvétel, még akkor is, ha élő. Az viszont tuti, hogy nem könnyű. Idegzet, felvértezés és nagyon - nagy befogadó képesség kell hozzá. Bevallom, nekem sem elsőre sikerült végig toljam. Szórakozásnak semmiképpen sem ajánlom! Tudom, hogy nagyjából két olvasó fogja meghallgatni, de akkor is akartam róla írni, hogy még vannak ilyen cuccok is a világban. Nekem pont jól jött, mert a hangulatom amúgy sem volt jó, de a végig hallgatás után az a felismerés is megjött, hogy mindig lehet sokkal rosszabb.

Ide rakok egy - két koncert videót. Sok erőt hozzá!

Fbook csoportjuk: https://www.facebook.com/groups/261123317312541

Bandcamp: https://postindustrialbandofchaosbooboo.bandcamp.com/album/hu-ndinnen

 

Címkék: Lemezek