SCORN - The Only Place

(2021. Ohm Resistance)

scorn.jpgIsmét egy elmaradás, de szerettem volna, ha nyoma van ennek a lemeznek is a blogon. A Mick Harris vezette SCORN is egy olyan név, amit nagyon régóta követek. Azt hiszem talán már az első lemezüket is megszereztem a '90-es évek elején. Akkor még egy másik ex - Napalm Death tag Nick Bullen is tagja volt, sőt a Godflesh vezér Justin K. Broadrick is beszállt  egy ideig. Persze azóta jó sok év eltelt és Harris egyedül maradt, meg a zenéből is kikoptak a gitárok. Mondjuk azok már jó régen. A The Only Place júliusi megjelenése előtt én azt hittem, hogy le is állt a projekt. Pedig újra beindult, mint kiderült már 2019-ben. Akkor is kijött egy lemez, amiről nem is tudtam. No, de akkor most erről  a lemezről. Csak azért, mert a napokban újra a fülemig jutott és rájöttem, hogy erről sem írtam. 

Amennyiben nem tetszene vagy valami nagy kritikát szeretnék megfogalmazni, akkor el sem kezdtem volna írni ezt a posztot. Ezt a lemezt Mick Harris egyedül készítette, kivéve a vége felé lévő Distortion-t, ami egy kollaboráció Kool Keith rapperrel és az Ohm Resistance kiadó főnökével Submerged-el. Most gondolhatja az olvasó, hogy azért emelem ki ezt a szerzeményt, mert ez a legjobb. Hát nem! Az egész lemez iszonyatosan jó, főleg az olyan hallgatóknak, akik szeretik az elektronikus zenét és abból is minimalistább, mélyebb dolgokat. Meg azoknak a hallgatóknak is talán, akik szeretik a dub hangzást és a különlegességeket. Az egész lemez egy fajta,  mély, sötét dub, basszus "ünnep" - ahogy ezt valahol olvastam -, amitől nagyon különleges az egész. A háttérben való zajok olykor megidézik az industrialt és néhol az elszállós space dolgokat is. Valahogy érdekes módon a sötétséget ezek a mély, visszhangosított dub - basszus  hangok adják meg. Amibe egyébként is bele lehet szakadni, de egy jó fejhallgatóval a hátterek is építenek egy külön világot. 

Először azt hittem, amikor bele - bele hallgattam, hogy unni fogom. Aztán elkezdtem és hiába van egy hömpölygő tempója az egésznek, egyszerűen képtelen voltam abba hagyni. Most amikor újra hallgattam is úgy voltam vele, hogy végig kell menjen, mert annyira más világot teremt a SCORN, mint egy sima ambient vagy elektronikus kísérlet. Minden zaj, basszus, bassline beletekerés, effektezés teljesen tudatosnak tűnik a dalok szövetében. Az említett Distortion sem dobott ki a hangulatból a rappelés ellenére. Az hihetetlenül erős még a lemezben az is, hogy pont akkor van vége, amikor elkezdtem volna gondolatban kifelé kalandozni belőle. Voltak olyan időszakok hallgatás közben, amikor szinte meditatív állapotba kerültem. Egyszer a doboktól, máskor a háttér zajoktól. Igen háttérzajoktól, mert hagyományos dallam szerkezetek nincsenek benne, de nem is hiányzik. Még az ablakon kibámuláshoz és a gondolatok kiürítéséhez is zseniális hanganyag. Hallgasd meg, aztán döntsd el, hogy igazam van-e. 

Nagyon jó kísérleti elektronika szerű, sötét dub dob - basszus függöny és kikapcsoló energia az egész lemez. A The Only Place is egy olyan 2021-ben megjelent lemez, ami nálam maradandó "karcolásokat" okozott. Azt ajánlom, hogy ne belehallgass, hanem menjen végig és érteni, érezni fogod miről írtam.

Meghallgatás itt: https://ohmresistance.bandcamp.com/album/the-only-place

 

Címkék: Lemezek