ANATOL RIVERO - Nocturne
(2022. Arka Archives)
Soha sem írtam még klasszikus gitár zenei lemezről. Valahogy mindig kimaradt a látókörömből. Ezen segített Anatol Rivero spanyol klasszikus gitáros, szerző, aki egy üzenetben elküldte nekem az áprilisban megjelent Nocturne című albumát. Igazán meglepett, mert tényleg nem írtam még hasonló lemezről sem. Kaptam hozzá egy kis segítséget is, mert tényleg nem vagyok képben a klasszikus gitározás zeneszerzőiről és a előadóiról sem. Az Ő írását, majd jól fel is használom, idézőjelekkel persze. Először csak belehallgattam a lemezbe, de csak később sikerült végig fülelnem. Megbántam-e? Nem. Izgalmas és különleges is volt számomra? Igen. Hogy milyen is egy jó klasszikus gitárra írt lemez, azt most meg is osztom veletek.
Anatol tényleg főállású zenész, nem csak klasszikus gitáros, hanem jazz improvizációkat is játszik. Ráadásul a madridi konzervatóriumban is oktat, meghallgatva ezt a lemezt nem is akármilyen muzsikus. Javaslom a hallgatáshoz egy jó fejhallgató előkotrását, mert azzal igazi az élmény. Plusz így lehet igazán kizárnia zavaró tényezőket, így lehet a hangszer minden hangját, az húrok súrlódását az ujjak alatt, és minden egyebet százszázalékosan kiélvezni. A 32 perces játékidő pedig pont ideális arra, hogy a szóló hangszer ne legyen unalmas annak, aki nem szokott hasonló dolgokat hallgatni.
A lemez hét darabaja XIX. és XX. századi klasszikus gitár szerzők szerzeményeinek darabjaira épül. Tulajdonképpen innen vesz a gitáros improvizációs ötleteket, részeket. Mivel az eredetiket nem ismerem, így nem tudom csak Anatol leírásai alapján, hogy kitől mit is hozott be a saját improvizációjába, kompozíciójába. Ennek ellenére nekem nagyon tetszett, mert nyugalomra és összpontosításra sarkalt. Az egész fél órában erőlködés nélkül tudtam koncentrálni a spanyol gitáros játékára, a hangokra és a "megfogalmazásaira".
Az első három tétel a Three Sketches I, II, III, három különböző mintát használ Leo Brouwer (1936- ) „Elogio de la Danza” című művéből. Ugyanannak a zenei ötletnek három különböző megközelítése, három trackben.
A négyes tétel a Petite Pièce egy rövid darab, amely a Roland Dyens 1955-2016) „Hommage a Villa-Lobos” című művéből származó „Danse Caractérielle et Bachianinha” művén alapul. Kétszólamú és többszólamú ötlet vannak összengedve. Igazán érdekes gitár játék van benne. Kedvet is kaptam az eredeti mű meghallgatásához is.
A címadó Nocturne-t Benjamine Britten (1913-1976), Nocturnal Op.70 művének harmadik gitárváltozata ihlette. Egyszerűbb, "gyengéd darab, nyugodt hangulattal". Valóan ahogy a szerző is írja, ugyanakkor a kiérleltség és a technikai tudás félelmetesen jól átjön belőle. Ez tetszett elsőre nekem a legjobban.
Az ezt követő Ponciana, ahogy a címe is sugallja, Manule Ponce (1882-1946) zenéjéből készült darab. Két ötlet a Sonata III-ból, az első a szonáta nyitósávjából indul. A szerző leírása a darabról, amibe a zenei technikai kifejezéseket oda írtam. "Harmonikus moll hangzású, a második ötlet az első rész közepe felé jelenik meg, ezzel fejlesztek egy arpeggio (jelentése: hárfaszerűen, technikailag az akkordokat bontja a gitáros) alakzatot, amely kölcsönhatásba lép egy ostinatóval (ismétlődő zenei motívum) a basszus."
A záró „Le Tombeau de Mr Dyens” a „Petite Piece”-éval azonos zenei gondolat második változata. "Intenzívebb és józanabb karakterdarabot eredményezett, mint az első. Amikor címet kerestünk, nagyon természetes volt az ötlet, hogy a francia barokk hagyományt átfogalmazva „Le Tombeau de Mr Dyens”-nek nevezzük el, tisztelegve a néhai Roland Dyens előtt. Egy rendkívüli játékos zeneszerző, aki mindig is nagy ihletforrás volt számomra."
Ez egy türelmes lemez, hallgatói szempontból is. Nagyon érdekes volt amiatt, hogy szinte egyáltalán nem hallgattam hasonlót korábban. Ajánlom kicsit kizökkeni a megszokottból vagy felfedezni valami mást, újat ismeretlent! Simán megéri azt a 30 percet.
