(2022. Forge Again Records)

Jó két évvel ezelőtt írtam a Wisconsinban működő CONVERT bemutatkozó koncert anyagáról. Nagyon bizalom gerjesztő volt. Még azt is írtam, hogy kíváncsi leszek a nagylemezre. Két év után, most meg elém került a 2022-es nagylemez. Amire azt hiszem megérte várni. A bemutatkozó anyag is nagyon tetszett, de erre aztán piszkosul rátudtam tekeredni, mert igencsak össze érett a srácok hangzása és zenéje is. Plusz a 11 szám, ami a lemezen van egy feszültség, hangulat és sokszor energia bomba, meg irgalmatlan profi több szempontból is. Mellesleg az előző írásomhoz képest, sikerült pár infót is összeszedni, ami ugyan nem sok, de mégis több annál mint ami korábban volt. 

A zenekar 2019-ben kezdte meg a működését és a következő év elején léptek először színpadra. Akkor is az elektronikus dolgok felé is húzott a zenei hangzás, viszont nem volt még ennyire érett a megszólalás, meg a összhangzás sem. A felállás: Dillon Hallen - ének, Sam Sharkey - gitár, vokál, Richie Murry - basszus, vokál, Ben Davison - dob és Mick Cleary - szintetizátor, elektronika. Ezt végig olvasva, szerintem még nem derül ki, hogy miféle zene ez, de ha azt leírom, hogy a post-punk felől közelítsünk, akkor az talán ad némi támpontot. Persze a post-punk mint gyűjtőfogalom itt sem oké, mert nem pontosít. Akkor pontosítsunk egy kicsit. A srácok imádják a '80-as évekbeli dolgokat és nagy kedvencük a Killing Joke. A zenekar a brit bandához áll a legközelebb minden szempontból. Talán abból nem, hogy nem másolat, de hangzás ügyileg azért vastagon benne van. Az éneken sokáig vergődtem, hogy mi jutott róla eszembe, de nem fejtettem meg. Viszont Revoting Cocks, korai Ministry valamiért bevillant. Sőt még electro-industrial  brigádok is. Azok sem véletlenül, mert a CONVERT dalaiban a szintik és az elektronika nem háttér szereplők, hanem totál is egységben működnek a többi hangszerrel. Engem elsőre a hangminták, a gépek hangjai tapasztottak a fejhallgatóhoz.

Az biztos, hogy az "elkövetők" nem ma kezdték ezt a műfajt. Nagyon vastag basszusok vannak benne, a gitárok akkor szólalnak meg amikor kell és pont van elég tere mindennek, hogy faszán kihallatszódjon. Az énekről közbe bevillant, hogy pl. a hármas Watch In Burn-ben egy feszített korai Fugazi énektémái ugrottak be. Meg néha a Black Flag, a Gang Of Four, meg persze a Killing Joke. Rám egyébként nem telepedett rám az áthallás. Több dalban éreztem a goth-rock, indusztriállal megszórt hatásait, mint az ötös Cold Motive-ban. Amiben ráadásul a vokálok is az első stílust erősítik, a szintiről meg nem is beszélve. Ami erőssége ennek a lemeznek, hogy változatos. Függetlenül attól, hogy feszesek a dalok. Tényleg húz a punk felé, de inkább az electro-industrial fémesebb, gitározósabb hangulatai, hangjai adják a gerincét az egésznek. Ebbe csempészik bele a gitárral, a death-rock-os, goth-rock-os gitár dallamokat, hangzásokat. Ugyanakkor ez nem nyomja el az alapkoncepcióit a szerzeményeknek. A gitárról még fontos megjegyezni, hogy ugyan egy gitáros van, de valahogy nem hiányoltam mégegyet. Sőt, néha azt hittem, hogy van egy másik gitáros is. Nagyon érződik, hogy sokat dolgoztak  a SAVES-en, mert baromi jól szól, ahol kell szellős, de mégis erős. Nincs gyenge szám rajta és pont olyan hosszú, hogy másnap is meglehessen pörgetni. Természetesen mint mindent, ezt is ajánlom!

Bandcamp: https://convertsaves.bandcamp.com/album/saves

Fbook: https://www.facebook.com/convertsaves

Itt meg egy koncert videó, hogy halljuk is miről van szó: