(2022. Self Released)

A BANANACH-ra úgy akadtam rá, hogy belefutottam egy hirdetésbe, ami a indonéz zenekar németországi turnéját reklámozta. Meg az is szimpatikus volt, hogy a négyesben három női tag is van. Nem tudom mikor alakultak, de 2018-ban már megosztottak egy felvételt a bandcamp-en. Mindenesetre a Panoptic Litter a 2022-es öt számos EP-jük, ami nekem bejött. A zenekart a következő négyes alkotja: Karina  - ének, Mojann - gitár, vokál, Fay - dob és Java basszusgitár. Akkor röviden a lemezről.

A lemezen öt  dal van, ami olyan 15 perc. Rövidnek tűnik? Nem csak annak tűnik, az is. Viszont amit kárpótol emiatt, az energiabomba ami bennük van. Hihetetlenül energikus, feszes és megmozgató minden dal. Az azért piszkosul érződik, hogy nem ma kezdtek el együtt játszani, mert nincsenek azért elkenve a hangszerek. Sőt, a zajossága ellenére elég jól kihallható minden. Nem kell megijedni, mert ez nem úgy zajos, hogy kényelmetlen, hanem van benne egy ilyesmi stílus összemosós felhang. Már hogy milyesmi? Nekem sokkal közelebb áll a megszólalás a punk, noise-rock keveréséhez, mint bármiféle post-punkhoz, amit írnak róla. Igaz, hogy korábbi  demo azért sokkal nehezebb. Az összes szám feszes, meg még jól is szól, de nem annyira karcos vagy stabil, mint a noise-rock cuccok szoktak. Hangzásban sem azt hozzák tisztán, de mégis van benne. Jó benne piszkosul a női ének. Kiválóan illik az énekhang a zenéhez, eszembe juttatta valamiért a nagyon Siouxsie Sioux énekesnő kezdeti stílusát, meg valamiért egy szösszenetnyit a Sonic Youth-ot. Dögös kis cucc az indonéz arcoktól. Megéri meghallgatni.

Fbook: https://www.facebook.com/bananachtunes

Bandcamp: https://bananachtunes.bandcamp.com/