(2022. Humo, Pifia Records, Felxidiscos)

Spanyol zenekarról régen írtam, de ilyen karcosról még nem sikerült. Amikor belehallgattam ebbe a lemezbe egyből megfogott a megszólalása. A zenekarról nem nagyon nyomoztam infók után, de annyi biztos, hogy 2014 óta jelentetnek meg anyagokat. Amik közül egyik sem laza. A Balcanes dob, basszus, gitár, ének felállásban nyomja, plusz némi elektronikát is használ a zenéjében. No, de ezeket sem a populáris formában. Az új lemezen kilenc dal van post-punk, noise-rock és némi experimental, meg szerintem industrial keverékben.

Mondjuk én a post-punk meghatározást nem erőltetném, mert én nem érzem annyira benne. Viszont mást nagyon. A nyitó Un Hombre Solo megdörrenése egyértelműen utal arra, hogy hallgatnak Swans-t. Az életműnek inkább a második szakaszát. Gyomorba nyomó basszus, meg dobok, karcos, vastag gitár és zaklatott ének jellemzi. Megdöbbentően erős és engem már ennek a dalnak a súlyossága is hívott, hogy végig hallgassam a lemezt. A második dalban is ez a súlyosság folytatódik. Metsző basszus, zajos gitárral és ugyanazzal a kicsit "kényelmetlen" énekkel. Mindezek együttesen okoztak bennem egy minimális, izgalmas feszültséget. A szokatlan az is benne, hogy a basszus nagyon elől van, emiatt elég nehéz leválasztani a gitárt róla. Néhol egésznek az volt az érzésem, hogy gitár nincs is benne. A lassú és középtempójú számok haladnak komótosan tovább a harmadik dalra is, de egyre inkább az volt az érzésem, hogy a klasszikus noise-rock, meg valamiféle industrial-experimental keveréket hallok. Nagyon sok helyen az elektronika és az effektezés támogatja ezt az érzését a szerzeményekben.

A harmadik Futuro @& egész konkréten industrial-noise. Ahogy haladtam egyre beljebb a lemez közepe felé, egyre inkább rabul ejtett a szokatlansága, meg az erőssége. Meg az is, hogy nem egy "sétagalopp" zeneileg, mert nyers, hideg, de nagyon erőtől és feszültségtől átitatott. A szövegeket nem értem, de el se merem képzelni, hogy a borító alapján mikről szólhatnak. A borítókép Tiago Barzana festőművész alkotása, ami azt hiszem elég beszédes. Térjünk vissza a zenéhez! A négyes Notorio Arraigo megint egy zakatolás széttorzított basszussal, súlyos gitárral, baromi szuggesztív énekkel. Az egyik legerősebb száma szerintem. A ötös track egy kicsit pihentetőbb darabnak indul, de aztán mégsem. Autó és utca zajjal, egyéb környezeti hangok, majd a végén egy ipari zaj rombolással. A legnehezebb az összes közül, de egy jó fejhallgatóval, baromi izgalmas a nehézsége ellenére. Ezután a hatos, hetes, nyolcas tétel igazi súlyzat. Szokatlan kiállásokkal, effektezéssel, pokoli gitárokkal, énekkel egy igazi földbe döngölés mindhárom. Mindegyik másképpen égeti fel a hallójáratokat, mert nem egyszerű egyik sem. Irgalmatlan tombolás mind a három, ráadásul kiszámíthatatlan mi fog történni! A záró dal egy kísérletezős tétel, szerintem szaxfonnal, fémek hangjával, zajokkal és zaklatott énekkel. Kerek zárás, hogy a hallgatóban maradjon mi is volt ez.

Marha jó ez a lemez, pedig nem egyszerű, nem populáris, nem finom és nem bonyolult, de marha izgalmas. Beugrott róla a Swans, a Zeni Geva, Kollaps, talán korai Neubauten, meg a súlyosabb noise-rock bandák. Fel kell kötni a gatyát hozzá, de jó lesz. 

Bandcamp letöltés itt: https://balcanes.bandcamp.com/album/gloria-eterna