(2022. Self Released, 9 Lies)

Mostanában nem írtam hard-core lemezről. Valahogy nem akadtam bele olyanba, ami megfogott volna egyből. Gondolom kitalálható, hogy ez talán egy hard-core lemez recenzió lesz. A magyar EXTERMINATING ANGEL 2015-ös demójáról írtam a megjelenésekor, mert nagyon bejött. Aztán volt egy hosszabb csend a zenekar körül, majd 2019-ben egy új lemez. Az valahogy kimaradt a blogról, meg bevallom én sem mélyedtem bele. Most úgy akadtam újra rájuk, hogy kijött egy videó és be is ütött nálam. Néhány hónappal ezelőtt meg hallottam is róla hogy lesz új anyag. Ráadásul "szerencsésen" pont úgy alakult, hogy pontosan ilyesmit kerestem valamiért  hallgatni is.

A lemez Intro-ja már annyira vészjósló volt, hogy éreztem, hogy ez rendben lesz számomra. Elég erős kezdés, mert valahogy van benne egy fajta komorság, de nem ugrik ki - még - a stílus keretei közül. Aztán jön az EP fennmaradó négy szerzeménye, ami nagyon rendben van. Nekem tetszik ahogy szólnak a dalok. Kemények, van némi metálos vonala, de az sincs túl tolva. Pont jók nekem ezek az arányok minden szempontból. Nem hosszú lemez, de voltak olyan részek, hogy az energiájától, az erejétől, meg a feszültségétől ökölbe szorult a kezem. Nagyon egyben van és tudatosnak is  tűnik az egész. Nem tudok kiemelni számot róla, mert olyan gyorsan átment rajtam az alig 20 perc, hogy el sem hittem hogy vége. Csak zavartan pislogtam néha közben, de utána még vagy háromszor meghallgattam. Miért pislogtam? Volt közben egy kis kényelmetlen érzésem, de úgy hogy nem hagyott nyugodni valami, amit először nem tudtam megfogalmazni. Aztán a szövegeket nézve már értettem mitől éreztem ezt. Baromira illik a zene a a szövegekhez és fordítva. Jó zaklatott az egész és nagyon összeillenek. Még akkor is átjön a szövegek borultsága, ha  alig értek belőle valamit, a zene meg jól meg is támasztja őket, meg azt hiszem fordítva is igaz. Szerencsére mellékelve vannak a szövegek és érdemes elolvasni őket. A legfurcsább az volt, hogy minél többet hallottam belőle, annál inkább nem jutott eszembe, hogy HC-t hallgatok. Van persze benne d-beat, HC, metál, meg nekem némi sludge is. Lehet az utóbbit csak én képzelem bele. Leginkább azért tetszik, mert valamiféle borult, energikus súlyosság jön a hangszóróból. Nem könnyű anyag, de nekem nagyon bejött. Persze a legjobbkor talált meg magának! Nehéz, zaklatott, dühös, jó magyar cucc. Elméletileg lesz fizikai formátum is! Várom.

Meghallgatás: https://exterminatingangel.bandcamp.com/