PIRKAN - Holy Amnesia
(2022. Sun & Moon Records)
Nem gondoltam, hogy fogok írni a második PIRKAN lemezről. Több ok miatt is. Az első, hogy már többen írtak róla, a második meg hogy sokkal inkább népzenei túl súlyt feltételeztem a lemezen. A folkos cuccokról meg sohasem tudok igazán jól írni. Aztán meghallgattam a lemezt és mindenképpen szerettem volna, ha feltűnik a blogon. Mégpedig azért, mert kevés ilyen magyar lemez jelenik meg vagy kerül a látóterembe.
A lemezen hét szerzemény van és mind különleges. Ráadásul számomra teljesen hirtelen jött az anyag, mert nem tudtam hogy készülőben van. Az előző lemez is nehezen behatárolható volt, bár abban erőteljesebben éreztem a népzenék hatását, annak ellenére, hogy volt benne elektronika, meg jó kis pszichedélia is. Nagyjából erre számítottam 2022-ben is, mint valamiféle folytatás. Aztán csak füleltem, hogy a prekoncepcióm mennyire nem jött be. A lemezhez már most ajánlok egy fejhallgatót. Nekem nagyon kellett hozzá, mert nem mindennapi élmény, kikapcsolódás, kikapcsolás a lemez teljes játékideje. Az első két szerzemény nekem nagyon ambientes, csengőkkel, hangtálakkal, elektronikával. Egyébként sikerült annyira beleszakadnom már az elsőbe, hogy a szünet ellenére nem tűnt fel, hogy már a második megy. A harmadik szerzemény a címadó Holy Amnesia ami a leghosszabb felvétel. A borító leírás szerint, egyfajta tisztelgés is az angol COIL kísérleti elektronikai duó előtt. Valóban az alap elektronikus, tényleg fel derenghet a COIL a ballagó basszushanggal, ami szinte végig megy benne, az analógszintik hangjai megtekerései is megtudták idézni az angol duót. Viszont ahogy a bejönnek más hangszerek, mint a dudák, ütősök, amik nagyon színessé, ugyanakkor méllyé teszik a darabot. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy népzenét hallgatok, holott a hangszeres témák simán azok lehetnének magukban. Viszont egy olyan szokatlan modern, de valahol mégis valami szakrális, tradicionális kép jött be nálam közben, hogy nem kezdtem skatulyázáson gondolkodni. Nagyon jó 20 perc nem véletlen, hogy ez a lemez központi kompozíciója. A folytatás egy rövidebb felvétel, ami elég jól átköt a következő kicsit hosszabb, 10 perces darabra a Light Resonance-ra. Itt az elektronikára jön rá a torokének, a sípok. Ez megint egy magával, meg magamba ragadó darab lett. Meglehet benne élni jól a mélységeket. Szerencsére nem uralja le az ének, hanem valahogy arányosnak éreztem benne mindent. Még a hossza is jól el van találva, hogy ne legyen unalmas. Az utolsó előtti Enternal Spring egy megint rövidebb, de nagyon nyugis, elmélyülős dal. Baromi jó benne a vége felé a panorámázott torokének, meg tetszenek benne a sípok is. A záró tétel az Open Sky, ami egy jó levezetés, tetszett benne az elektronika, meg az atmoszférája. Valahogy az egészről egyfajta hangművészet jutott eszembe. Úgy folk a Holy Amnesia, hogy egyáltalán nem folk, úgy elektronikus ambient, hogy az sem igaz rá. Nem tudom azt mondani hogy hasonló stílusban, mert ennyire jó arányú anyagot nagyon keveset hallottam még. Valahogy nem tudom, meg nem is akarom máshoz hasonlítani. Ebben a pszcihedelikus, kicsit népzenei, ambientes, elektronikus picit kísérletező anyagban minden nagyon jó arányban van benne. Teljes kikapcsolódás, ellazulás, hangélvezet. Varázsszó: fejhallgató! Nálam ez év egyik legjobb lemeze!
Bandcamp: https://sunandmoonrecords.bandcamp.com/album/holy-amnesia
