(2022. Self Released)

Nem az első és azt hiszem nem is az utolsó poszt, amit a C.M.C.-ről írok. Korábban már kifejtettem, hogy miért. Ezzel most nem foglalkoznék, viszont a nem túl régen megjelent Versek a Zajban lemezzel meg mégis csak. A Szász György vezette C.M.C. Workshop nem sokat tétlenkedik, mert egy éven belül a második teljes anyaguk jelenik meg. Természetesen elfogult is vagyok, de ez azért egy webzine hogy ezt megtehessem. Mondjuk nem kell annak lennem, mert a tartalom megismerése után, simán azt gondolom a 2022-es lemezről is, hogy a legjobb helyen van a polcomon. Azért nagyon örülök, hogy az elmúlt egy hónapban a második olyan anyagról írhatok, ami magyar és értéket képvisel. (Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs több, csak nem jut el hozzám vagy már megírják mások azt, amit én is írnék.)

A lemezen 17 szerzemény van és a szövegek minden esetben versek. Mindegyik különböző szerzőktől. Amikor arról hallottam, hogy „verslemez” készül, kicsit féltem tőle. Azt nem tudom megmondai miért, de valahogy nem éreztem, hogy ebben a zenei világban eltudnám képzelni ezt a megoldást egy teljes lemezen. Örülök, hogy fordított módszerrel készült a lemez, hogy a zenei vázakra „keresődtek” a versek. Azt már most leírom, hogy mind telitalálat. A lemez vázat ha jól gondolom, akkor a Szász György - szövegek, vokál, Horváth Barnabás Barnsz - co-producer, master, gitár, basszusgitár, dobok és Gáspár Csaba - zeneszerző hármas rakta össze. Ebbe csatlakoztak bele a vendégek, akik Myra Monoka (ének 7), Pulius Tamás (ének 10), IAN (ének 16), Dula Sándor (gitár 16), Pálfalvy Attila (zongora 17). Nem fogom kivesézni, hogy ki, mit csinál a dalokban, mert pont ezért kell Neked meghallgatni. A végleges maszterelést Gazdag István végezte, aki szintén nagyon profi munkát végzet, mert rohadt jól szól az egész lemez. Dominál az elektronika, de megjelenik az EBM, minimális elektro-industrial, meg még kitudja mi, de valahogy nem a stílusok „röpködtek” a fejemben, a fülemben, hanem a hangok.

A lemez kezdése az írógép leütésekkel persze már utalás, de jól megágyaz az első teljes szerzeménynek. Kezdésnek elég mély darab, Tamkó Sirató Károly Rádiogram című versére. Tetszik a zene nyugodtsága, a bejövő gitárok finomsága és nem túltolása. Van az egésznek egy utaztató jellege, pedig a szöveg igencsak komor és megérintő.  A verseket Huzal címen átkötő zenék választják szét több helyen. Amik nekem kifejezetten tetszettek, mert valahogy segítenek lecsatlakozni az előző versszekcióról. A negyedik Páskándi vers alatti zene is nagyon megfogott. A zene könnyen befogadható és a vers is valahogy belesimul a zenébe. Ezt érzés szintem mondom. Nem akarok minden dalról írni, mert ez a lemez ahogy haladtam egyre jobban befelé benne, egyre inkább megfogott.  Az ötös darab Ginsberg A leples bitang című versét kapta, amivel kapcsolatban mindig voltak fenntartásaim. A magyar zenei feldolgozások sohasem tetszettek, de ebbe az elektronikus, „ipari” hangkörnyezetbe rakva a szöveget sokkal jobban bejött nekem, mint korábban bármi. A dal végéről egész felvillant bennem a korai C.M.C. hangulata.

Tényleg nem fogok mindegyik felvételre kitérni, de  a Sylvia Path vershez, ami angolul van nagyon jó hangot sikerült találni. Végig elhittem, hogy a Path lehet, aki mondja. Persze tudom, hogy már régen elhunyt, de mégis! A zene itt is megtalálta hozzám a maga útját. Olyan mintha csettintések lennének vagy nem is tudom pontosan  mi megy benne, a végére kicsit minimalistává enyhül, de nagyon egyben van.

Leírtam most azt a sort, hogy "jó darab még"… Az a „gond”, hogy mindegyik jó. Harmadik hallgatásra is képtelen vagyok negatívumot találni. Ennyit sikerült, ami teljesen szubjektív, hogy a Jim  Morrison versét a Morrison hangján, nagyon sokszor hallottam. Ez zavart kicsit. Viszont nem tudom szándékos-e, de a zenében a billentyűről esküszöm a The Doors Hello, I Love You-jának parafrázisát hallottam ki. Meg is mosolyogtam magamban.

A tizedik felvétel amiben József Attila Nem én kiáltokja került bele minden szinten nagyon összeállt. Annyira egyben van a szöveg és a zene, hogy többször vissza is ugrottam a dalra. Erős dobhangok, hihetetlenül jó hangokkal megpakolva. Az meg hibátlan a vége felé, hogy az egyik billentyű hang frankón visszakacsint a C.M.C. Halálmorzéjára.  Az azt követő Pilinszky vers alatti zene, meg pont annyira érzékeny a zongorájával meg a végén a gitárral, mint a költő volt és a költeményei. A végére marad egy Petőfi vers, amit sehogy sem tudtam elképzelni, hogy hogyan illeszkedik majd a C.M.C.-hez. Azt gondolom igazán jól. Egyébként egy szinti-pop dal is lehetne a hangulatával, amiben IAN énekel és Dula Sándor gitározik. Nagyon sikerült eltalálni a gitárszóló részt a dalban, mert ráillik a Cro-magnoni első időszakában megjelenő gitár megoldásokra. A záró Ásatás után meg egy jó kis „újkori” C.M.C. dal, ami tökéletes zárása a Versek a Zajbannak.

Nem tértem ki mindenre, minden darabra, de nincs a lemezen kihagyható felvétel. Nagyon meg van csinálva mind a 17 felvétel. Szerintem még azoknak a hallgatóknak is izgalmas lehet, akik nem ismerik a zenekart és csak a versek érdeklik. Zeneileg, megszólalásban is tetszik nagyon és a vers keresés a zenéhez is igen csak sikerült. Bár azt gondolom és lehet tévedek, de utána azért „ez-az” tudatosan lett a zenei alapba becsempészve a vers hozzákapcsolása után (pl: The Doors). Ami tök rendben van. Amennyiben csak én akartam belehallani, akkor marha jó kis véletlen.

Mivel a fizikai formátum elfogyott, hallgassátok digitálisan.

Meghallgatás, vásárlás itt: https://cromagnonicola.bandcamp.com/album/versek-a-zajban-poems-in-the-noise-lp

Fbook: https://www.facebook.com/people/CroMagnons-Coke-CMC/100063551741631/