(2022. Rock Is Hell)

Nem nagyon tudom, hogy miért vártam eddig a bécsi illetőségű MODECENTER új EP-jének  a meghallgatásával, de jobb később, mint soha. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy áprilisban azon maroknyi néző egyike voltam, aki a budapesti koncertjüket  megnézte. Nem nagyon hiszem, hogy aki ott volt, annak nem égtek volna be az agyába, mert marha jó banda. Nekem tetszett a tavalyi nagylemez is, de élőben meg végképp „ledaráltak”. Novemberben meg kijött a Peace EP. No, de milyen lett?

Az osztrák négyes nagyjából egyenes vonalon viszi tovább  a debütáló lemez lendületét, hangulatát. A felvételek egyébként 2021-ben készültek, de a kiadás váratott magára idén novemberig.  Mondjuk jó erős indítás a nyitó Glass, ami lehet itt post-punkozni, de sokkal közelebb áll a noise-rockhoz, meg a ’80-as évek brit punkjához, mint a post -punkhoz. Karcos gitár, nem steril megszólalás, veszes, dimamikus ritmusszekciók (dob- basszus), kicsit kényelmetlen ének, ami így egyben jól megfogott. A második dal a címadó Peace, amire úgy emlékszem a koncertről, mintha tegnap lett volna. Ott is hihetetlenül erős volt a pulzálása és az energiája. Bocsánat, de nem véletlenül ez a címadó! Baromi jó tördelt tempó, röfögő basszus, minimalista, vágó gitárok. Az énekes srác meg feszíti az idegrendszer húrjaiat rendesen. A műfajhoz mérten is kiemelkedő szerzemény, mert tök egyben van, plusz nem érzek semmi sallangot benne. Jó és kész! Eszembe juttatta a  korai ’90-es évek holland, belga noise-rock bandáit, amiket nagyon bírok. A hangzás, meg az erő is arra húz. A harmadik Privilage-ről a korai Fugazi villant be, de annál sokkal  élesebbek a gitárok, meg valahogy nem is telepedett rájuk az amcsik hangzása. Ez is elég feszítős dal lett.

A negyedik Spiritual-ban baromra teszik a gitárkezdésként "effekt elengedése", hogy ezután kijöjjön a hangszerből aminek ki kell. Közben meg a dob - basszus  kettős viszi az egész szerzeményt. Az ének meg elég közönyösnek, de ugyanakkor erőszakosnak is tűnik. Olyan módon, hogy : "mondom, de  leszarom egyébként mit gondoltok" érzést keltett bennem. Ezt éneklem, mert ezt gondolom. A záró Clipper is egy igen csak jól sikerült dal, a gitár nagyon tetszik benne, valahogy térben szólal meg, a ritmus hangszerek, meg szépen kísérik, az ének meg „narrálja” az érzést alá. Persze a refrénben meg szétbombázzák az elején lévő, addigi könnyedséget.  Ez is nagyon el lett találva! A MODECENTER új EP-je nagyon bejött nekem. Noise-rock/post-punk vonalon bárhol megállja a helyét. Remélem még fognak Magyarországon játszani és többen megnézzük! Nagyon  jó lemezen is, de élőben meg nagyon beüt. Megérdemelnének több figyelmet. Hallgassátok!

Meghallgatás, rendelés itt: https://modecenter.bandcamp.com/album/peace