IRON YEARS – Reverie
(2022. Self Released)
A chicagói IRON YEARS-re az év végén akadtam rá a neten való keresgélés közben. Meghallgattam a lemezt, ami gyorsan „be is akadt” nálam néhány hallgatásra. A Reverie a debütáló nagylemezük, de 2018-ban alakultak. Volt már korábban fenn a neten két beharangozó dal az idén, de most itt a teljes album tíz szerzeménnyel. Az igazság az, hogy nekem az ő zenéjük nagyon populáris zene, de azokban a stílusokban mozog, amiket amúgy is szeretek. Ráadásul jó hangulatú dalokat sikerül írni, amiket jó sokszor sikerült az ünnepek alatt a füleimbe juttatni. Akkor a posztban legyen szó végre arról, hogy végül milyen cucc is ez. Jó lesz, hidd el!
Az IRON YEARS egy olyan post-punk zenekar, ami nem is igazán post-punk, hanem sokkal inkább egy elektronikus dark-wave, shoegaze stílusú zene. Nagyon sok benne a gép, de zseniálisan vannak becsempészve a gitárok. A gitározás igazi ’80-as évek dark-wave-es szépség, úgy nagyjából a The Cure, And Also the Trees vonalán. Az énekről beugrott a brit The Twilight Sad is, de az egész anyag egyfajta esszencia minden jóból, ami a synth-wave/postpunk/dark zenékben szokott lenne. A durva az, hogy még néha a kiváló egykori Talk Talk is bevillant, pedig az vastagon nem köthető a műfajhoz.
A legsúlyosabb az, hogy az ötödik számnál jöttem rá, hogy eddig nem volt rajta rossz dal, ami nem fülbemászó és „darker discóba” is súlyosan illő szerzemény. Simulékony zene, néhol álmodozós énekkel, gitárral és hűvösebb dobgépekkel. Nagyon jól megjegyezhető refrénekket kapunk, visszatérő, beleszakadós dallamokkal. Minden felvonultatnak, ami az elmúlt 40 éveben meghatározta a műfajt hangszerelésben, hangulatban. Teljesen jól hallgatható, és ahogy végig hallgattam ezt a lemezt, rájöttem, hogy nincs rajta egy "elmegy" típusú szerzemény sem. Ugyan egységes a hangulat, de különbözőképpen „simogatnak” a trackek. Az jutott eszembe, hogy olyan, mint amikor méterárú boltba különböző bársonyokat simogatnál. Van durvább, keményebb, de a felülete mindig valahogy puha marad. Egyébként teljesen populáris a Reverie. Az sem mellékes, hogy felvételeket Sanfrod Parker (Buried At Sea, ex-Correction House, ex-Mirror For Psychic Warfare, ex-Minsk, stb) chicagói stúdiójában és vezényletével készítették. Nagyon jó album, lenyugodni, elbambulni és csak úgy érezni, nagyon ajánlom. A sorolt zenekarok és stílusok szerelmeseinek kizárt dolog, hogy nem fog bejönni!
Meghallgatás, letöltés itt: https://ironyears.bandcamp.com/album/reverie
