(2022. Zoharum)

Nem tudom, hogy a RAPOON-ról mit kellene írjak. Leginkább azért, mert nagyjából kisebb – nagyobb kihagyásokkal hallgatom a lemezeit. Nekem mondjuk igazából, ’90-es évek eleji anyagai „csípődtek be”. Főleg, hogy az a fajta elektronikus ambient és néhol experimental amit abban az időben hallottam tőle, igazi unikum volt. Ezek leginkább a ’90-es években megjelent sorlemezeire igaz. Ja, hogy kitől? A RAPOON Robin Storey angol zenészt takarja. Akik képben vannak az indusztriál alap zenekaraival, azok teljesen biztos hogy ismerik a nevét. Még pedig azért, mert a ’70-es évek végén, a ZOVIET FRANCE nevű különítmény tagja volt. Onnan vált le – majd később azért csináltak ezen a néven ezt –azt -, majd elkezdte a saját projektjét a fenti néven. Megszámlálhatatlan lemezt adott ki az elmúlt évtizedekben, ehhez jönnek a válogatások, meg az együttműködésekkel készült anyagok. Sokat hallottam közülük, de jó sok ki is maradt. Persze nem egységes erősségűek ezek sem. Plusz ő azért vizuális művészet szintjén is eléggé nagy név. Érdemes utána nézni a munkáinak. Akkor a lemezről.

A lengyel kiadó folyamatosan jelenteti meg Robin Storey korábbi munkáit is, de a Skulls On The Plains Of Turkey egy teljesen új lemez. Gondoltam belehallgatok, holott igazából azt hittem nincs kedvem belemerülni annyira. Aztán még is csak ott ragadtam a hangfal előtt. A lemez kilenc felvételt tartalmaz, ami eleve nem rövidek, így a lemez sem az. A sajtó anyagok szerint, a keleti hangzások dominálnak rajta. Ettől kicsit féltem, de nem kellett volna, mert nem uralják le a darabokat. Leginkább az ütős hangszerekben használja a közel-keleti és keleti hangokat Robin. Nagyon jók az arányok, így ha nem koncentrál rá az ember csak sejteti, hogy ez az irány bennük. Jól sikerült lemez, mert nagyon össze van rakva. Kifejezetten tetszenek benne szöveg és az ének hangminták. Az egész leginkább fejhallgatóval jön át, úgy töltik ki a teret. Az alapok repetitív ütemek főleg, és ezeket „takarják” be az elektronikus, sejtelmes hangok. Ugyanakkor nem sötét a textúra, hanem sokkal inkább nyitott és szárnyaló. Talán egy elképzelt keleti világ lehet benne vagy csak egy nyugodtsággal telített tér, valahol törzsi és a szakrális dolgok örvénylését is meg lehet élni vagy bele lehet hallgatás közben a lemezbe képzelni. Ajánlom egyben végig hallgatni, mert nincsennek szerzemények amik kilengenének hangulati szinten. Ez azért fontos, mert a zene által generált érzést a hallgató szerintem végig fenn tudja magában hallgatni. Azt hiszem az újabb dolgai közül ez a lemez az, ami a legjobban megfogott. A lemez CD jelent meg, a kiadótól rendelhető.

Hivatalos oldal: https://www.rapoon.org/

Megrendelés, meghallgatás: https://zoharum.bandcamp.com/album/skulls-on-the-plains-of-turkey