(2023. Self Released)

Imádom ezt a zenekar nevet, mert ugyan nem túl pozitív emlék számomra, de a mezőgazdasági szakközépiskolai emlékeimet hozza fel. Persze, gondolom náluk nem konkrétan a forgatásos talajművelés a névválasztás motivációja. A szegedi trió bemutatkozó anyagát én már vártam. Két dolog miatt. Az egyik, hogy nagyjából a tavalyi alakulás óta várom mi is lesz ez, a másik hogy a zenekar tagjai az általam kedvelt, megboldogult Testrablók zenekar tagjai is voltak. Amit szintén szerettem. No de, a KULTIVÁTOR nem az, meg nem is olyan zene, hanem kicsit más és még is nekem tetsző. A trió felállás tagjai: Lilla – ének, Ibolya basszusgitár és Szati –gitár, plusz Mr.Boss a dobgép.

A ritmust dobgép adja, erre épül a gitár és a basszus ami néhol post-punk megszólalásokhoz, máskor meg a noise-rock felé hajlanak. Pontosabban a dobgép nagyon ’80-as évek, nekem The Sisters Of Mercy dobhangjai jutottak eszembe róla. Persze a zene azért tök más, mint Mercy-é. A gitár meg egyébként nagyon jól egyensúlyoz a két említett stílus között. Sokszor volt olyan érzésem hallgatásközben, hogy mindjárt valami nagyon súlyos „szaggatás” jön. De végül nem jön, ami nem is baj mert akkor túl kiszámítható lenne, meg lehet a fagyosabb hangulatokat megölné a zenében. Ráadásul pont emiatt a visszatartás miatt, sokkal több feszültség marad a számokban. Ami nem hiszem, hogy tudatos, de jó ez így. Az is lehet, hogy csak bennem kelt csak ilyen érzéseket. Persze feszült, de nem kényelmetlen. A basszus meg pont annyira vastagon dörmög kis torzítással, hogy ne lehessen szimplán a darkos post-punkba beletaposni. Jó masszív alapot ad a dobgép mellett.  Nekem nagyon bejön Lilla éneke, mert valahogy hűvös, közönyös, meg valahol kicsit cinikus is, de van energiája és egyedi hangszíne és nem akar sem steril, sem profi  lenni. Szerencsére. Egyébként meg nem is kell. Az biztos, hogy valami ami engem meg fog benne. Pedig nincsenek nagyívű éneklések vagy túl magasra emelt lécek benne. A bemutatkozó lemez minden dalának a szövege eléggé oda szól egy-egy témához. Bevallom volt olyan szöveg, ami nekem nem jött be, de azért több olyan ami igen. Olyan értelemben, hogy vannak bennük politika és társadalomkritika áthallások rendesen, aztán vagy egyetértesz velük vagy nem. De ez az Ő véleményük, ami rendben van. A Gyíkember, a Kultivátor, a Fantomfájdalom már elsőre tetszett. Utóbbi refrénje meg még a hallgatás után is órákig a fejemben járt. Nem csak a szöveg miatt, hanem a gitár "bereszelgetése" miatt is. A Pofon például nagyon frankó figyelemfelhívás a bántalmazó kapcsolat természetére annyira, hogy kötelezővé tenném a téma „aláfestéséhez”. Egyébként eléggé egyben van számomra az anyag, meg még felidézte bennem valamiért a ’80-as, ’90-es évek undergroundját is. Marha jó a végére szövegileg, meg zenében is a Melenkólia, meg az Ima. Pont emiatt szinte késztetést éreztem, hogy újra hallgassam. Valahogy nem untam egy pillanatra sem a lemezt, mert mindig van benne valami agyalni való. Aztán döntse el aki hallgatja, hogy post-punk, „valami - wave” vagy noise-rock vagy mi. Bírom Őket!

Letöltés, meghallgatás: https://kultiv4tor.bandcamp.com/album/hasad-s

Fbook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100086604542479