(2022. Self Released)

Nem is tudom honnan kezdjem. Olyan 2015 körül hallottam egy spanyol zenekarról, aminek VIVA BAZOOKA volt a neve. A Beso Mata Banda Bang! című lemezüket elég sokszor hallgattam, de azt hiszem akkor még nem volt meg a blog, így nem is írtam róla. Sokszor hallgattam, mert annyira bejött a dob - gitár duó zenéje. Ráadásul jó húzós is volt, a mai napig nincs olyan érzésem, hogy rossz szerzemény lenne rajta. Aztán jó sok évig nem is hallottam róluk. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy az élet úgy hozta, hogy Csehországban A. MAIAH koncertje után kiderült, hogy Ő volt az említett zenekar gitárosa. Fogalmam sem volt róla. Annyira meglepett, hogy nagyon reagálni sem tudtam rá. Legnagyobb örömömre, megkaptam tőle az említett VIVA BAZOOKA albumot, majd a tavaly megjelent saját CD albumát is. De nem a múlt a lényeges, hanem a jelen. Gyorsan meg is hallgattam a megjelent CD-t a megfelelő pillanatban egy jó fejhallgatóval, meg azután még néhányszor. Még pedig azért, mert adott is valamit, plusz a DESAGERPENAK Asier Maiah baszk gitáros, szerző utolsó megjelent lemeze és ez a poszt erről fog szólni.

Hamarabb láttam élőben, ráadásul kétszer is két különböző helyszínen A. MAIAH műsorát, mint hogy bármi képem lett volna a zenéjéről. Korábban nem hallottam Tőle felvételeket és ezt a lemezt sem. Aminek így utólag piszkosul örülök, mert nem voltak koncepcióim vele kapcsolatban. Mind két alkalommal élőben hallgatni más volt, más érzésekkel és mást hoz ki a lemez hallgatása is. Pedig nem más a zene! Hogy értem? Van az mondás, hogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba. Persze a folyó ugyanaz, de még sem ugyanaz a folyó már, mert más a hullám, más a mélység, a szín,... Nekem ez volt az érzésem, amikor élőben és amikor lemezről is hallgattam a szerzeményeket. Mindig más volt, más érzéssel amit a hely, a lelkiállapotom, meg persze a hangzás is változtatott.

Az album nyitótétele a Desagerpenak, ami a leghosszabb felvétel a  maga 21 percével. A hangszerelés gitár és effektek. A gitár húz egy réteget, majd a további rétegzések jönnek ugyanabból a pengetésből. Az állított össze minden alkalommal egy olyan burok félét  körém,  amibe  "be-be szúrt" egy – egy hang még pluszba, de más külső inger nem nagyon hatol át rajta. Eléggé drone-ra emlékeztető az egész 21 perc, talán az is. A felvételen picit élesebben szól a gitár, mint a két koncerten. Élőben is az - az érzésem volt, mint amit a burok hasonlatra írtam. Természetesen az a valami ami beszúr az egy élesebb hang, ami az alap „gitárképlethez” hozzáadott plusz hang, zaj, szösszenet. Elsőre egy monoton menetelésnek tűnhet, de ha az elejétől hallgatod, akkor sorra jönnek váratlan hangfoszlányok. Nem könnyű darab, de igazán izgalmas, hatásos a minimalizmusa ellenére.

                                                                 Fotó: 2023. Prága, Potrvá

A második Askapena egy más típusú szerzemény. Sokkal játékosabb a gitár, mint az elsőben. Sorra jönnek a szokatlan pengetések, néhol üveghang, tompított hang, töredezett ritmusok és egyéb érdekességek. Nekem emiatt, ez egy teljesen kísérletezős darab. Aminek az utolsó 3 perce egy effektezett hangból indul el, de nem csap át zajba, hanem egy hangfelhővé alakul. Pont akkor lett vége egyébként a gitározásnak, amikor kezdtem elveszteni a koncentrációs képességem egyébként. A végén meg picit az ambient felé is visz talán. Ez pont attól jó, hogy teljesen más, mint az előző.

A záró Oharkabetasuna a maga 13 percével is megint egy elég „dörzsölős” darab. Élőben ez volt a másik szerzemény amit hallottam. Itt a felvétel közben is az volt az érzésem, hogy elindul egy „daráló”, amit torzított gitár ad. Mivel élőben láttam, hogy ez nem looper, hanem a gitáros által egy kőkeményen végig pengetett játékidő - ahogy az első szerzeményben is -, még jobban tudtam értékelni a hallottakat. Élőben is, de lemezen még több finom részlet jött ki a kicsit zajos hangfolyamból. Nem véletlenül írom, hogy hangfolyam, mert hangok kerülnek elő innen – onnan, amik vagy megtartanak hallgatás közben, de legtöbbször inkább megpöckölgetnek, hogy ne legyen annyira kényelmes hallgatni. Mivel az egész lemezen és egyébként is A.Maiah valamennyire improvizatív zenével is kísérletezik, szerintem bármikor fogom újra hallgatni, mindig más érzéseket generál majd bennem. Egyébként mivel a lemezfelvétel kötött „forma”, elvileg nagyjából ugyanazon rezgésen kellett volna hassanak bennem a hangok. De nem így volt, mert  minden alkalommal a feszültség vagy éppen a „jelenben lét” érzése, megélése is más volt. Teljesen azonosan ahhoz, mint amikor élőben hallottam. Pont ettől jó, izgalmas ez az anyag nekem.

Lemez valahol talán drone, minimalista, valahol improvizatív zenei, picit valamifajta zaj művészet. Igazán érdekes és izgalmas, de nem a dalokra fogékony vagy populárisabb zenék iránt érdeklődőknek való. Mindenképpen megér egy "koncentrációt"!

 Meghallgatás, vásárlás itt: https://amaiah.bandcamp.com/album/desagerpenak

Linkek: https://linktr.ee/asiermaiah