(2023. Self Released)

Magamtól sohasem hallgattam volna bele az Ugató Kutyákba. Még pedig azért nem, mert valahogy a név elriasztott volna. Képbe úgy kerültek nálam hogy az egyik haverom ajánlotta, hogy a haverja csinál valami "elég érdekeset kinn a tanyán". Gondoltam, ha így ajánlja akkor csak lehet benne valami, ami nekem tetszeni fog! Még mielőtt valaki ráugrik, hogy jó kis punk lehet vagy valami nagyon laza cucc, azt gyorsan lelombozom. Egyik sem! Ellenben minden olyan van benne, ami nekem izgalmas szokott lenne egy zenekarban, zenei projektben. Már kezdetnek leírom, hogy egy bajom azért van vele, mégpedig az hogy iszonyatosan hosszú. Amennyiben rövidebb lenne, akkor is megkaptam volna azt, ami megfogott benne és akkor sem lenne kevésbe fajsúlyos. Ezzel a hosszal meg kicsit nálam talán leült a meghallgatása, mert elkezdett a vége felé picit kényelmetlené válni. A poszt végén majd kifejtem miért. Oké, lehet darabokba  is hallgatni, de volt olyan hogy még akartam belőle. Akkor hogy lett kényelmetlen? Mi is ez? 

A Deserta Machina egy felvétel gyűjtemény, ami 2019 és 2022 közötti zenei a darabokból, ötletekből, foszlányokból állt össze. Van is rajta egész pontosan 20 szerzemény. A zenék mögött "irányadóként" a bandcamp profil alapján "Emberkutya" áll, hogy ki Ő és érdekel is majd utánajársz úgyis megtalálod. A felvételeken közreműködött még: Hamar Norbert, Magyari Árpád, Subkégel Annamária és Ecsedi Márton. Hogy ki és milyen hangszerrel járult hozzá az anyaghoz, az a bandcampen megtalálható. Nekem mondjuk nagyon bejött, hogy előre nem tudtam milyen hangszerek fognak megszólalni. Visszatérve ez nem feltétlenül egy szóló projekt. Ahogy írják is: "Változó létszámú zenei együttműködés".

Nekem az Ugató Kutyákban minden benne van, amiért az experimentált, a korai  indusztriált, karcosabb(?) ambientes dolgokat, zaj zenét és az elektronikai kísérletezést megszerettem. Repetitív zajok, hanghullámok, úgy van benne kompozíció, hogy minimálisra van véve a szerkezeti megkötöttség. Olyan dolgok jutottak eszembe, mint a korai nagy kedvenceim munkái, a Psychic TV, Crash Worship, Throbbing Gristle, korai Cabaret Voltaire és még sorolhatnám. Persze ez nem az jelenti, hogy kőbe vésetten ilyenek is a trackek. Sőt! Nagyon kísérletezgető és atmoszférikus az egész. A nagyon hosszú darabokba, mint mondjuk a porvihar lassú "zakatolásába" és hanghullámaiba is nagyon eltudtam veszni. A monotonitás ellenére mindig bekúszik valami hang vagy hangkép, amiben "benne lehet maradni". A rövidebb tételek sem átkötésnek vannak rajta, hanem magukban is megállják a helyüket. Baromi izgalmasak a saját maguk által épített ketyerék hangjai, effektezései, ami egy egyedibb hangulatot ad a számoknak. Írhatnám, hogy post-industrial, meg le is írtam most, de ez a számomra az igazi, kezdeti industrial-t idéz meg. Ilyet utoljára a '90-es években hallottam. Honnan tudom, hogy vannak épített "ketyerék"? Főleg amiatt, hogy az elektronika térhódításával egész kevesen építenék már hasomlókat. Inkább a kiszámítható "vasszerkezetek vannak" elektronikus mintákból. Hogy nem az utóbbit használják, arra a hangokból amiket rögzítettek lehet rájönni, mert nagyon nem hasonlítanak az elektronikus dolgokra, meg nincsenek is "tisztára csiszolva". 

(Íme, két épített "szerkezet"! A képeket külön én kértem Emberkutyától. Köszönöm!)

Vannak benne olyan darabok, amik lo-fi miatt talán kicsit gyengébben szólnak, mint a morfózisban a recsegés, ami először zavart. Gyanítom hogy nem direkt van, csak ilyen hangzást rögzíteni marha nehéz, viszont másodjára már megbarátkoztam vele. De mivel ez a zene a szabadságról szól szerintem, elfér benne. Ebben mondjuk lazán meghallgatható az épített valami, meg a vasak hangjai, ahogy a Messziről jött ember I.-ben is megszólalnak. Ott van a pusztaság, a visszhangjaival, a háttérben rezonáló "valamivel", ami nekem totál experimental - ambient. Meg is hallgattam vagy háromszor egymás után annyira utaztatott. Lehetne sorban kiemelni dolgokat, de nem fogom megtenni pedig húsz felvételből könnyű lenne. Azért nem teszem meg, mert ha az olvasók közül kedveli valaki ezt a zenei világot, fedezze fel magának azt ami megfogja. Persze én is írtam, hogy ezt, vagy azt juttattatja eszembe, de ez mégsem így van. Azért nem mert ilyen kompozíciókat, ilyen súlyosságot, mélységet csak olyan figurák csinálnak akik kifejezni akarnak valamit, nem megfelelni valaminek. Az egész anyagban tetszik, hogy nem steril, hanem bátor és az jött le nekem hogy: "ezt mi csináljuk".  

Jöhet a kérdés. Miért is vált akkor kényelmetlenné? Azért, mert annyi hang és mély hangulat van benne, hogy eléggé megterhelő egyben végig hallgatni. Főleg ha koncentrálsz is rá. (Jó, mondjuk nekem sikerült legalább háromszor.) Plusz az utolsó 16 perces látomás című darab nagyon egyben van és vitt is magával. Igazi pszichedelikus, industrial - experimental "agymenés". Viszont elsőre az ezt megelőző, több mint egy óra eléggé "telepakolt". Elég nehezen fogadtam be elsőre az utolsó darabokat.

Az Ugató Kutyák egy nagyon izgalmas, nehéz, néhol zsigeri és öntörvényű, de nem "erőszakos" anyagot jelentett meg. Persze tudom hogy megosztó, meg hogy réteg cucc, meg a zeneisége nem a mainstream popularitás  - ilyen van szerintem a jelenleg undergroundnak nevezett műfajokban is - felől jön, ezért sokaknak nem fog bejönni. Az viszont szerintem  tény, hogy van benne egy olyan művészi tartalom amit nagyon nehéz manapság felfedezni, megtalálni. Valahol ez nem csak zene, hanem több annál. Leginkább azért mert a önkifejezés, magunkból valamit kiadni akarás lehet a motivációja az alkotóknak, ami a legfontosabb számomra benne. Ráadásul egyáltalán nem a megfelelés, a sokak általi elismerés elérése a cél. Ugyan a zenekar név nem jön be, meg a hosszal a fentiek miatt volt gondom, de imádtam. Elsőre soknak, tömények, vastagnak tűnik majd, így ajánlom darabokban  is végig hallgatni!

 Meghallgatás, letöltés: https://ugatokutyak.bandcamp.com/album/deserta-machina-2

Fbook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100093331497694