SLOWDIVE - everything is alive
(2023. Dead Oceans)
Nem tudom, hogy az angol SLOWDIVE-ot be kellene-e mutatni. Az 1992-be alakult angol zenekar egy alapzenekara annak a műfajnak, amit ma shoegaze/dreampop/indeirock-nak hívnak. A zenekar három kiváló elszállós lemez után 1995-ben beszüntette a tevékenységet, majd hosszú csend, rengeteg hivatkozás rájuk másoktól hatásként, erre 2014-ben újra aktiválták magukat a semmiből. Amely eredményeként 2017-ben megjelent egy visszatérő lemez, ami nekem akkor kimaradt. A napokban pedig megjelent az ötödik nagylemezük, ami viszont már nem. Ráadásul egy hónappal a megjelenés előtt sikerült őket élőben is "megtapasztalni". Ami igen csak örömteli volt számomra, jól meg is fogott a koncert és nem feltétlenül a nosztalgia jegyében. Persze volt az is, de a most megjelent albumról is játszottak és már akkor is megérintett egy - két dal. Ezért is vártam ezt a megjelenést!
Ami igazán izgalmas, hogy a zenekar ötösének a tagsága egyedül a dobos poszton élt át változásokat. Tehát ez a lemezt is szinte az eredeti tagság készítette. Mind a nyolc dal nagyszerűre sikerült. Gyönyörű lassabb dalok is vannak rajta, mint a Prayer Remembered vagy az Andalucia Plays. Niel Halstead gitáros, szerző, énekes hangja semmit sem kopott, sőt csak érettebb lett, ahogy szinte belesúgja a fülbe a dallamokat. Rachel Goswell énekesnő szintén hozza azt, amitől a Slowdive, a Slowdive. Egyébként élőben sem tűnt gyengének a hangja, de így lemezen kristálytiszta. A "tempósabb" szerzemények is valahogy nagyon utaztatóak, elmerengőek és nagyjából gyengéden "átkarolnak, körbevesznek" hallgatás közben. Elég sok helyen használnak kicsit több elektronikát, mint a korábbi időszakban, viszont ezek nagyon jól támogatják a dalok hangulatát. Plusz több hangszín és hangulat is megjelenik ezek segítségével. A gitáros szekció is nagyon ott van a helyén. Nem tolakodik előre, nem akarnak rombolni, "belevágni" a hallgatóba. Hozzák a "cipőbámulós" témákat sorban az effektezéssel erősítve. Olyan dallamokkal amik egyből a fejemben maradtak. Olyan dalokban, mint az Alife, Skin the Game vagy a Chained To A Cloud, amik egyből megmaradtak a fejemben és újra akartam hallgatni őket. A "szürke eminenciás", aki nem is annyira szürke az Nick Chaplin basszusgitáros, aki hibátlan basszusmeneteket hoz, precízen a gitároknak alátéve. A második hallgatás után nem volt számomra kérdés, hogy ez egy nagyon erős dreampop, populáris shoegaze album, ami csupa jó érzést generált bennem. Leginkább azért, mert nem akar lehúzni, de tele van érzésekkel. Még akkor is, ha nekem sikerült sokszor elkalandoznom hallgatás közben a fejemben erre - arra. Nem is ragozom tovább, mert ez az egyik stílus teremtő zenekar nagyon jól sikerült lemeze lett, amit nem érdemes kihagyni annak aki szereti ezt a műfajt.
Meghallgatás itt: https://slowdive.bandcamp.com/album/everything-is-alive
