(2023. Flight13 Records)

A németországi Kölnben tevékenykedő TV CULT debütáló nagylemeze, a november végén megjelent Colony. Nekem a lemezcímről egyből a Joy Division szám ugrott be. A zenekar neve meg szimplán tetszett, így egyben a kettő volt "meghívás" arra, hogy a 10 számos lemezt meghallgassam. Pedig esküszöm, fogalmam sem volt róla, hogy milyen zenét játszanak. Amiből végül nem egy meghallgatás lett. Ebből kitalálható, hogy találtam benne valamit, ami megfogott. Végül is nem csak valamit, hanem jó sok mindent. Persze elég gyorsan ellehetne intézni azzal, hogy post-punk, ami igaz is. De én nem szeretném, mert ez a lemez nálam ennél többet érdemel. Mégpedig azért, mert egy dolog teljesen biztos, hogy ebben a lemezben semmilyen görcs, erőlködés nincs, ezt azért jelentem ki, mert megszólalt és simán "végig gyalogolt" rajtam. Ráadásul jó a post-punk gyűjtőfogalom, de nem pontos. Erre a lemezre sem!

Amikor megszólal a lemez egyből elfogott valami fura érzés. Mégpedig az, hogy ez nagyon ki akart jönni a srácokból. Semmilyen erőlködés nincs benne. Sorakoznak egymás után a számok pattogós basszusokkal, igen néhol  kicsit a Joy Division-t is felvillantó gitárokkal, meg mást is villant a gitár. Bár mondjuk a nyitó Party's Over és a második White Riot-nál ez nem jutott eszembe. Inkább az hogy sokkal inkább tényleg post-PUNK ez a szó valós értelmében mint bármi más. Az énekes Marco hangja meg olyan karcos, hogy ez még jobban ezt erősítette bennem. Aztán ahogy haladtam egyre beljebb a zenéjükben, egyre inkább röpködtek a hangzásról a gondolat kavalkádok a fejemben. Korai Killing Joke, Joy Division, régi Iggy Pop, a "mai "Idles"? Sorolhatnám még a kérdéseket, hogy mik kopogtattak be a fejembe hallgatás közben. Mindegyik benne van, meg egyik sem! Ezt hogy értem? Számomra teljesen egyértelmű, hogy a srácoknak mindegyik előadó megvan. Annyira meg, hogy szilárd meggyőződésem, hogy ezekből indultak. Írok példákat. Több számban van mély karcos beszédalapú ének(?), ami nekem régi Iggy-t hozta be, meg Chrsitan Death Catahstrope Ballett-jából Valor Kand "dörmögéseit". Az Empty Quarter című szám bizonyos részeiről a Joy Division Disorder-ének a vége jutott eszembe. Az ének rohadt jó nyers, erős, de oda bilincselő,  amiről meg a Killing Joke-os Jaz Coleman. Nem is magáról a hangszínről, hanem az erejéről meg az atmoszférájáról villant utóbbi be. A recept egyébként végig ugyanaz, de a harmadik, negyedik hallgatásnál sem kezdett közömbös lenne számomra egyik felvétel sem. Sőt! Egyre jobban bejön és még mindig ez van. Ráadásul ezek a hatások eszembe sem jutottak később!  Elég masszív és erős post-punk cucc, jól összerakott számokkal. Ugyan soroltam néhány bandát, de ne intézzétek el a TV CULT-ot egy legyintéssel, mert nem egy másolást nyomnak az említett bandáktól, hanem valami igazán vastag, jól kitalált, karcos, feszes, de valahol még is laza energia folyamot. Megnéztem egy koncert videót is, ott meg az jutott eszembe, hogy van ebben jó fajta zaj rock is. Alapvetően az ilyen típusú énekhang engem zavarni szokott egy lemezen végig, de Marco valami eszméletlenül jól használja azt. Van benne düh, flegmaság, erős, zsigeriség, "elgyengülés", szóval kur@a jó! Ahogy a hangszeres szekció is nagyon tudja, szerintem, hogy mit, miért és hogyan csinál. Eszméletlen jó "energia mezőt" építenek, ami egyébként az ének nélkül is megfogna, de így egyben meg hibátlan.  Sajnálom, hogy nincs fizikai megjelenése a Colony-nak, mert nálam polcon lenne a helye! 

Meghallgatás, letöltés itt: https://tvcult.bandcamp.com/album/-

Fbook: https://www.facebook.com/tlucvt

Összes link: https://linktr.ee/tvcult?utm_source=linktree_profile_share&ltsid=da061ced-aced-4b95-b251-e5d697291cde