(2024. Zoharum)

Akkor gyorsan kezdésnek tisztázom is, hogy a Dream Shall Flesh nem új lemeze a svéd White Stains-nek, mivel az több okból is lehetetlen. Egyrészt a mert már egyszer 1991-ben megjelent, másrészt meg az egyik alapító tag 2022-ben elhunyt, így Ő nem vehetett volna részt az elkészítésében. A posztot azért írom, mert lehetséges van még itthon olyan "őrült" - egyet már tudok - , aki szívesen begyűjtené a zenekar felvételeit. Az első archiv anyaga '80-as években kiadott EP-kkel, single-kel tavaly megjelent a kiadó gondozásában és íme a folytatás. Viszont ennek a kiadásnak az eredeti 1991-eshez képest van egy kis érdekessége. Pontosabban kettő is. A zene meg nem olyan, mint a néhány évvel korábban felvett számok. Mik is ezek, ahhoz kénytelen leszel rá kattintani a tovább olvasására.

Ez a lemez a Psychic TV-vel közösen készített At Stocholm után jelent meg. Aminek a különlegessége, hogy egy más és teljesebb arcát mutatta meg a zenekar. Persze Thomas Tibert és Carl Abrahamsson maradt a szintetizátoroknál, utóbbi az énekes poszton is. Az első különbség, hogy  a lemezen csatlakozott hozzájuk Per Svenson gitáron és Peter Bergstrandh basszusgitáron. A két említett Úriember nagyon meghatározó ezen a lemezen. Nekem leginkább Bergstrandh basszusai jönnek be, mert nagyon jó témákat játszik. Szerintem van hogy normál, máskor meg fretless (Nem okoskodásból, csak akinek nem mondana semmit ez a szó: bundok nélküli.) basszuson is nyomja. Olyan, mint ha valami post-punk "izé" lenne keverve egy kis pszichedelikus rockkal, aminek elektronikus zenei alapjai vannak. Egyébként nem tudom pontosan belőni. Ez például az In Cold and Blue-ban nagyon el lehet csípni. A basszus hibátlan, a végén még kapunk  egy kis slappelést is. Ez egy sor lemez, de nincs rajta rossz dal. Sőt, nagyon erős. Igazán nem is értem, hogy ez hogy nem hozott jelentős áttörést a svéd zenekarnak. Nagyon hallatszik, hogy az elektronikus hátterek iszonyatosan jól ki vannak dolgozva. Főleg a megszólalás és az elektronika effektezése, keverése. Teljesen időt álló az egész anyag, csak sorolni tudnám a kedvenc dalokat. De nem fogom, mert nincs amit kihagynék, talán csak a tetszési sorrend maradna. Pedig egyáltalán nem nehéz vagy elvont. Sőt! Nagyon jól hallgatható. A másik különbség, hogy az eredeti lemezhez képest az utolsó két dal nincs rajta. Az egyik egy rövid Anton LaVey által felmondott szöveg. Nem hiszem, hogy akik olvassák ezt a posztot nem tudnák, de ő volt a Church Of Satan alapítója, így elég megosztó személyiség volt. Igaz abban az időben a White Stains vállaltan kapcsolódott hozzá, úgy ahogyan T.O.P.Y-hoz (Thee Temple ov Psychic Youth) is. A másik pedig egy 9 perces The Hafler Trio-val közösen készített felvétel volt. Biztosan erős oka van a változásnak, de helyette Carl Ambrahamsson archívumából van még két bónusz dal rajta, ami így bónusz egyébként szerintem nem. Összességében én nagyon örültem ennek a megjelenésnek, mert így a ringy-rongy kazetta hallgatás után, profi minőségben meglett. Persze a kazetta is sok éve eltűnt tőlem.

Azt gondolom, hogy a Dream Shall Flash (redux) egy jól megmentett kordokumentum, amit a lengyel kiadó szerencsére felkarolt. Nagyon ajánlom az érdekes zenék kedvelőinek, mert érdekes anyag nagyon. A lemez CD verzióban jelent meg 300 példányban.

Meghallgatás itt: https://zoharum.bandcamp.com/album/dreams-shall-flesh-redux

Rendelés itt: https://alchembria.pl/en/music-cd-vinyl-mc/5958-white-stains-dreams-shall-flesh-cd.html