(2024. Self Released)

Elég nehéz a Hideg Roncsról elfogultság nélkül írnom. Egyrészt, mert Broder Ferenc és Rácz Mihály duóját a '90-es évek eleje óta ismerem. Az Ő ambient, zaj, drone, experimental, elektronikus - néha, sokszor nem elektronikus -  zenéjének szokatlansága és mélysége, már akkor megfogott. Plusz kevesen tudják, de ebben a műfajban, az akkor eléggé nagy nevű drone kiadónál, a német Drone Records-nál megjelent egy 7 inches vinyljük is  A vihar címen 1994-ben. Másodsorban meg hosszú csend után újra elkezdtek zenélni, így volt lehetőségem velük egy színpadon állni. Ami számomra megtisztelő volt, a többi kapcsolódási pontot meg nem vázolnám fel, mert túl hosszú lenne. Mindenesetre az simán leírhatom, hogy a sorolt műfajok egyik leghangsúlyosabb létrehozói voltak itthon. Ez a lemez egy gyűjtemény, ami úgy Hideg Roncs lemez, hogy nem teljesen az.

A címből látszik, hogy ez a második ilyen gyűjtemény, ami zenekar szerzeményeinek remixeit tartalmazza, illetve eredeti verziókat és a koncert verzióját is néhány számnak. Ezek között a viszonylag újabb felvételek is megtalálhatóak. Ez nem az az album, aminek egyben érdemes neki ülni. Két dolog miatt. Az egyik, hogy hangulat kell hozzá, a másik, hogy irgalmatlan hosszú 217 perc. Ebből a fajta zenéből, meg azt hiszem kicsit nehéz végig ülni ennyi időt, meg befogadni is. Szóval nincs azzal semmi baj, ha csak "szemezget" a hallgató belőle. Egyébként van átfedés eredeti és remix számok között ami tök jó. Az például kifejezetten ajánlom, hogy egyik után érdemes meghallgatni a másikat, hogy miben más. Szerencsére ezek nagyrészt olyan remixek, amik hallgatás közben új tapasztalást hozhatnak a hallgatóban. Pusztán azért, mert ezek újra értelmezések. Ilyen a Ritual XVIII például vagy a Bálnák éneke. Egyébként utóbbinál Noise Sculptor, a Balkan Secind Squad, Idalisten vagy az horhos különböző hangulatba varázsolja az eredeti drone, ambient felvételt és mindegyik marha jó. Igazából számomra nagyon izgalmas volt ez a trackek közötti ugrálás, mert néhol tényleg teljesen más érzéseket hoztak fel benne az átdolgozások. Ehhez azért hozzá tartozik annyi, hogy ezért változatos a dolog, mert van benne downtempo, pszichedelikus, ipari és kifejezetten a techno felé hajló kombináció, no meg persze drone is. Szóval egyáltalán nem untató és egy hangú újragondolások ezek. 

Ugyanakkor sokszor, amikor eredeti verziókat hallgattam, az jutott eszembe, hogy az akkori technikai és egyéb lehetőségek mellet, milyen bátrak és kompromisszum mentesek voltak a Hideg Roncs zenei kísérletei. Egyébként nekem az újra indulás utáni (2014) dolgok is bejönnek, de azért addigra már a műfaj az elektronikus hangszerek fejlődésének köszönhetően, azért sokkal nagyobb zenekari merítés lett a műfajban a '90-es évekhez képest. Viszont Ők valahol ott folytatták, ahol abbahagyták, bár hangszereléseben azért volt náluk is erősítés. Jelenleg nem teljesen aktív a zenekar, de bármi lehet. Visszatérve megjelent felvételekre.  Igen brutálisan hosszú az anyag, de nem is az a cél, hogy egybe letolja valaki. Viszont nagyon izgalmas tapasztalásokat lehet szerezni arról, hogy az eredeti koncepciók újra értelmezésének kísérlete mit indíthat el másokban. Ráadásul nekem rámutat arra, hogy ebben, de más műfajokban is a valódi underground milyen értékeket hordozott és hordoz ma is. Szóval jó kalandozást a 217 perc mélységbe, magasságban, megpihenésben, feszültségben mindenkinek, ahogy akarja. 

Meghallgatás, letöltés, vásárlás itt: https://hidegroncs.bandcamp.com/album/remixalbum-ii

Fbook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063544959879