THE ALL MOTHER - The All Mother
(2024. Self Released)
Az ausztrál THE ALL MOTHER, ha jól gondolom valamikor 2022-ben alakult. A névükkel azonos című EP, a bemutatkozó anyaguk. Bevallom engem nagyon eltalált, mert pont jókor, jó időben akadtam rá. Pont valami ilyesmire vágytam. A négyes tagjai: Andrew Exten - énke, sampler, Charlie Band - gitár, Sean Dwyer - basszus és Thomas Passmore - dobok. Kicsit sajnálom, hogy csak négy dal, de nekem mind a négy nagyon "megkarcolt". Leginkább azért, mert jó kis stílus ötvözet, plusz persze villantak be nevek velük kapcsolatban, de mégsem érdekelt, mert nagyon hatásos és erős mindegyik dal. Ráadásul semmi görcsöt nem érzek bennük, hanem csak úgy jönnek, viszont tudatos és fegyelmezett.
A zenéjükben nagyon jól keveredik a noise-rock, az alternatív - rock (ide még visszatérek), meg egy pici industrial. Számomra ha Ausztrália szóba kerül, akkor The Birthday Party. Valahogy az is bekacsintott nálam hallgatva az anyagot, ezért írtam az alternativ - rock cimkét. A nyitó dal a Lead and Leather, már eleve elkapott. Az egy dolog, hogy a szövege szinte apokaliptikus, nehéz és nem sablonos, de a zene a kezdő gitárral, meg a dobolással is ad egy energiát. Aztán az énekes "szöveg mondása" is fokozza a feszültséget, ezután a zenészek kinyitják a "szelencét" és egy irgalmatlan erős, noise-rock szám lesz, ami azért mély is. Már ennél tudtam, hogy ezt az EP-t végig fogom hallgatni. Az énekes a totális őrület felé vitt hallgatás közben. Erős kezdés.
A második dalnál is izgalmas belenézni a szövegbe, de a zene megint csak nagyon komor lett, olyan érzésem volt, mintha valami goth/noise-rock-ot, hallanék, amit a Bauhaus zenészei csináltak más néven meg kilépve a saját stílus keretükből. Persze nem, mert ez a The All Mother. A hangszeresek fegyelmezettsége az énekes őrületétől, a megfelelő helyeken való hatás növelő kiállásoktól a hideg futkosott a hátamon. A következő dal sem lett egyszerűbb, a bevágó, feszített gitárokkal, a komótossággal, meg a rohadt erős énekkel. Eddigre már totál magával rántott a zenekar, mert már minden feszültség megmozdult bennem, de durván húzták az agyam azzal, hogy amikor azt hittem elengedik az energiákat, újra visszavettek a hangzás feszítéséből. Nem is engedik végig kiszabadulni az őrületet az épített keretből. Emiatt jól bennem is maradt a szám. A záró Hollie Would ami talán kicsit nyugodtabb(?) dal, de persze ez sem egyszerű és könnyed. Viszont baromi jó zárás, néha a gitár bepengetése nekem eszembe juttatta a korai Bad Seeds-t. Egyébként az egész EP nagyon kedvemere való volt.. Számomra az egyik legizgalmasabb "gitáros anyag", amit mostanában hallottam.
Meghallgatás itt: https://theallmother.bandcamp.com/album/the-all-mother-2
