(2024. Self Released)

Elég kevés új anyagot hallgattam ebben a hónapban, ezért most újra neki ugrottam a keresésnek. Az ausztráliai Birsbane-ben működő LOCUST REVIVAL-ra akadtam most rá, Ők nem egy friss ropogós zenekar, mert az első anyaguk 2014-ben jelent meg. Viszont számomra azok, mert én nem hallottam még tőlük semmit. A zenekar trió formációban működik, bár a most megjelent The New Cure Album leírását böngészve elbizonytalanodtam. Mégpedig azért, mert itt csak két szerző van feltüntetve, Steven Schnorrer - ének, gitár és Kelly Schinkel - basszusgitár, ének. A promo fotókon viszont hárman vannak, sok programozott alapot véltem felfedezni. Legtöbbször csak azt, így lehet most nincs dobos vagy nem tudom.  De egyébként  meg nem ez a lényeg. Meglepett, hogy az utolsó nagylemezük tavaly jelent meg, most meg itt a 11 számos új lemez. Ráadásul nekem elég tetszetős lett.

Az egész lemez post-punk, shoegaze keverék, mondjuk nekem inkább utóbbi. A nyító Fleshworld nem is hagy kétséget felőle. Populáris a kezdése, plusz az ének meg kellően melankólikus. A gitár totál utaztató, viszont nem kerül annyira előre, mint mondjuk a My Bloody Valentine-ba, meg néha olyat is játszik amire nem számítottam.. Ja, mert azért mégis csak  visszahozzák a '80-as évek végének hangulatát. A második track egy átkötő darab inkább, de jól elővezeti a harmadik Fangs Out-ot, amiben viszont nagyon elengedik az effekteket, így csúnyán bele is lehet szakadni. Plusz van benne egy pont bele passzoló szaxofonos rész, ami jó helyre is került benne (lásd videó). A négyes Locus Haus is nagyon elkapott bevillant a korai brit Curve első EP-ja róla. Totál az a világ.

Nem akarok végig menni az összes számon, de nagyon változatosra van megcsinálva a hangzás. Csörgők, programozott dobalapok, dob, a gitárok pont úgy "sírnak", ahogy egy ilyen stílusú anyagon kell. Van ahol a basszusgitár beledörmög és belevág nyitányként a hallgatóba, majd a gitár és az ének egyensúlyba hozza, aztán csak a gitár kezdte el tépni az agyam. Nagyon jó, hogy mindketten énekelnek. Például a hetes Civic Image-ben nagyon bejött  Kelly hangja. Persze belehallottam a Sonic Youth-ot, az A Place To Bury-t, meg hasonlókat, de még sem zavart, mert minden számot bírtam, mert vittek magukkal. A dobon azért még most is gondolkodom, hogy nem rendes dob-e. Nem is húzom tovább, mert ha eddig elolvastad és nem hallgattál bele, akkor már nem fogod végig nyomni. Engem megfogott.

Meghallgatás itt: https://locustrevivalmademesad.bandcamp.com/album/the-new-cure-album

Fbook: https://www.facebook.com/locustrevival