(2018. Self Released)

Az angol LUSTS-nak  második albuma a Call Of The Void, a debütáló lemezük 2015-ben jelent meg Illuminations címmel. A zenekart egy testvér pár, Andy és James Stone alkotja. Nem fogok sokat írni róluk, meg a lemezről sem, mert nem akarok. Nem azért, mert nem jó, hanem mert tényleg nem akarok. Ez egy pop lemez, egy rohadt jó indie-pop, szinti-pop, angolszász gitárzene ötvözet.

A lemez 12 dalt tartalmaz és egytől - egyig mind tetszett nekem és pont a könnyen emészthetőségük miatt.

Kicsit hülyén nézne ki, ha mint egy koncert beszámolónál a  helyszínt felírnám a címbe. Viszont az nem, hogy még mikor lehet megnézni Budapesten a Várkert Bazárban. Amennyiben Budapesten élsz vagy arra felé jársz a következő dátumok valamelyikén és érdekel, megnézheted a David Bowie arcai című dokumentumfilmet. Időpontok: 2018. 12.16., 2018.01.26., 2019. 02.16., 2019. 03. 09.

Jegyek itt:  https://varkertbazar.jegy.hu/program/david-bowie-arcai-varkert-mozi-95306

És még... Persze ne hidd, hogy ennyivel megúszod, ha már elkezdtem pötyögni! 

Érdekes lehet, hogy egy kortárs komolyzenei koncertről írok, de mindenképpen szerettem volna néhány karakterbe égetni az eseményt. Lehet nem is csak arról fog szólni az írás, de meglátjuk. Arvo Pärt 1935. szeptember 15-én született, tehát most töltötte 83. születésnapját. Ennek apropóján tartott hangversenyt a Liszt Ferenc Zeneakadémia, a Tallini Kamarazenekar és az Észt Filharmónia Kamarakórusának közreműködésével. Korábbi években is megemlékeztek a zeneszerző születésnapjáról, de kevés olyan koncert volt ahol, csak az észt mester művei hangzottak el.

(2018. Inexhaustible Editions)

Újra kaptam egy kis "szeretetcsomagot" a Ljubjanában működő Inexhaustible Editions kiadótól. Már korábban is írtam róluk például azt, hogy leginkább improvizatív zenei kiadványokat gondoznak és jelentetnek meg. Arról is írtam korábban, hogy nem könnyű ezeket meghallgatni, mert  igencsak nem háttérzenék és "csak belehallgatósak". Én szeretek időt szánni rájuk, mert egyébként értelmezhetetlenek és élvezhetetlenek. Így is van olyan, ami feladja a leckét nekem is. Főleg azért, mert én ezeket élőben szeretem igazán nézni, hallgatni. Utóbbinak az oka, hogy sokszor sem harmóniák, sem előre összerakott dalstruktúrák sincsenek, ott zajlik élőben az egész. Az új pakkból ez az első lemez, amit meghallgattam és ez is egy stúdióban rögzített élő felvétel.

(2018. EX Records)

Nem tudom, hogy aki elolvassa egyáltalán amiket írok, azok között létezik-e olyan, aki nem hallott még a holland The Ex-ről. Szerintem elég kevesen lehettek. Főleg, hogy az olvasó tábor sem túl nagy. Talán csak annyit, hogy a zenekar alapvetően Terrie Hessels gitáros zenekara a kezdetektől, amiben számos zenész megfordult, anarcho-punk, free-jazz, etno és mindenféle furcsaság keveredése volt és van a zenéjükben, amit Hessles gitározása igencsak meghatároz 1979 óta. Ezután 1984-ben csatlakozott Katherina Bornefeld - dobos, aki énekel is, majd 1990-ben Andy Moor gitáros az egyik szívem csücske zenekarból a Dog Faced Hermans-ból. Hessels és Moor gitározása meg még inkább meghatározza azóta a zenekar hangzását. Szóval ez a felállás lett mára az alapcsapat, akik az elmúlt 30 évben több stílusban kipróbálták magukat és zseniális zenészekkel játszottak együtt. Olyanokkal, mint a felejthetetlen Tom Cora, a free-jazz szaxofonos Peter Brötzmann vagy Mats Gustafsson, de felesleges sorolni, mert túl hosszú lenne a sor. Végül  2009-ben csatlakozott Arnold de Boer gitáros, énekes, aki az alapító énekes G.W. Sok-ot váltotta a poszton.

(2018. Dusstaff Records)

A lengyel JOB KARMA trióját elég régóta ismerem és szeretem. Akkor fogtak meg teljesen, amikor élőben is láttam őket jó néhány évvel ezelőtt. A zenekar egy elektronikus formáció, amiben Maciej Frett és Aureliusz Pisarzewski az elektronikus hangszereket kezeli, míg Arkadiusz Baginski a vetítésekkel és a vizuális megjelenéssel veszi ki a részét a munkából. A srácok lassan 20 éve nyomják az "ipart" és mindig függetlenek maradtak. Zenéjükben ötvözték (ötvözik) a techno, az EBM, a dark-ambinet, dark-wave, industrial  és az elektronikus zene nem mainstream megszólalásait.

(2018. Self Released)

Az ír RAUM KINGDOM egy 2014 óta lézető alakulat, amelynek tagjai:  Mark Gilchrist - dob, Ronan Connor - basszus,  Andrew Colohan - gitár, Dave Lee - ének. Elég sok post-metal és sludge-ot hallgatok, pontosabban hallgattam, mostanában inkább keveset, mert valahogy mind egyformának tűnnek. Gondolom kitalálható,  ha felvezetésben erre a stílusra célozgatok, hogy a nevezett zenekar is ebben a műfajban utazik, de a RAUM KINGDOM eléggé bejött nekem.

(2018. Grand Central Records)

A kanadai BLUE YOUTH öt számos EP-jéről már kb. tavaly ilyenkor írtam. Erre 2018. júniusában kihoztak egy teljes nagylemezt 8 számmal, ami csak sajnos most jutott el hozzám, de legalább eljutott! A Gage McGuire - gitár, ének, Jon Wolfond - basszus gitár, Garret Matheis - dobok felállású zenekar nem torpant meg. Sőt! Összehoztak egy igazán tökös lemezt.  Először kazettán jelent meg, de ha minden igaz, akkor ma már vinylen is kapható.

Mindegyik szám nagyon tempós és hihetetlenül jól kiegyensúlyozva, a noise-rock és a punk között rohangálnak stílusban.

Olyan jó 3 éve írtam a MISSING FOUNDATION-ről egy írást (itt), azt akkor egy  Koppenhágában előadott  és youtube-ra feltöltött koncert kapcsán (lásd: lent) tettem. Bizonyára kevesen emlékeznek rájuk, de aki a '80-as évek végén, a '90-es évek elején látta bárhol őket, az tuti nem felejtette el. Valódi industrial, zsigeri, őrült, provokatív, nehéz, néhol egyesek szerint nem is zene, csak zaj... Mindenesetre nekem maradandó.

Mi az aktualitás?

(2018. Felte)

Igazából ezzel a lemezrecenzióval magamnak vagyok adós egy ideje. A Los Angeles-i NUMB.ER - ről addig nem hallottam, míg az A PLACE TO BURY STRANGER turnéjának előzenekari státuszában nem tűntek fel. A  budapesti koncert előtt belehallgattam a lemezbe, emiatt már eleve úgy mentem oda, hogy ezt a lemezt tuti megveszem, bármilyen is lesz a koncert. Milyen volt koncerten? Nekem nagyon tetszett, főleg, hogy sokkal karcosabbnak tűnt élőben, mint felvételen. Engem meggyőztek. Térjünk vissza a lemezre...

A NUMB.ER egy eléggé friss zenekar 2015-ben alakult, a Goodbye az első teljes nagylemezük. A zenekar tagjai: Jeff Fribourg - ének, szintetizátor, gitár, dobgépek, zaj ,  Laena Geronimo - ének, basszus gitár, hegedű, Nicholas Ventura - gitár, Nick Winfrey - gitár, Robert Cifuentes - gitár, Cameron Allen - dobok. Az együttes Fribourg köré épül, igaz koncerten és a lemezen is már egy zenekari egységként működnek. Stílusban, meg post-punk, szintipop, elektronika, zaj vegyítve némi dark-wave áthallással.

(2018.Self Released)

Valamikor júniusban írtam a glasgow-i CUTTY'S GYM bemutatkozó lemezéről (itt). Erre 4 hónappal később itt az újabb hat számos anyaguk, aminek nem mondom, hogy nem örülök. A skót noise-rockkerek nem vicceltek most sem, mert lendület még mindig van. A négyes fogat tagjai, ha mára múltkor nem tudtam leírni: Craig Mcintyre, Philip Differ, Iain Stewart, Marco Panagopoulos. Aztán kb. ennyi az infó róluk, de nem is ez a lényeg, hanem a zene.

Nem hiszem, hogy a Ian Mackaye vezette FUGAZI nagy bemutatásra szorulna. Igaz, 2002-ben beszüntették tevékenységüket, de legendának megmaradtak és mai napig nagy kedvenc maradt sok mindenkinél. Természetesen nálam is! A korábban kiadott Live Series sorozat után, ami archív koncert felvételek gyűjteménye volt, most megosztottak egy több mint, egy órás koncertfelvétel válogatást.

Érdemes belenézni! (Videó a posztban.)

Szeptember 28-én jelenik meg Scott Kelly (Neurosis és Sanford Parker (Buried At Sea, ex- Minks, Correction House, stb.) közös projetcjének második lemeze. Az albumon 8 szerzemény lesz, leginkább elektronikus alapokra épülő, néhol súlyos gitárokkal megtépett, elég ködös hangulattal borított zenével. A beharangozó videó elég beleszakadósra  sikeredett. (Videó a posztban.)

(2018. Sun Terrace Rocords)

A hétvégi esős, nekem kicsit depis délutánhoz kerestem valami merengéshez valót. Így találtam meg a Remy Veselis és Emilee Miller post-punk, dream-pop keverék stílusú duóját a Lovesick-et, melynek debütáló négyszámos anyaga az An Introduction.

(2018. Self Released)

Nagyon jönnek vissza a '80-as évek post-punk, dark-wave cuccai. Mivel nekem nagy kedvenceim voltak a stílusból meghatározó zenekarok, olyanok mint, a Bauhaus, The Sisters Of Mercy, a korai Christian Death, nagyjából havonta rácsúszok egy-egy új bandára ebből a vonalból is néhány meghallgatásra. A spanyol MY OWN BURIAL is ezek közé  a rácsúszások közzé tartozik, még akkor is, ha tudom mostani aktív zenekarhoz  is kötni Fernando R. Sendon  szerzeményeit.