(2019. Szerzői kiadás)

Nagyon nehéz olyan zenekarról írni, akinek a tagságát jól ismeri a poszt írója és még kedveli is. Persze nem mindenkit egyformán mélyen ismertem meg az évek alatt, de a LAJKA tagságának a háromnegyedét hosszú évek óta ismerem. A fennmaradó egynegyedet - bocs a negyedelésért -  meg a korábbi zenekar miatt leginkább, de vele is jó viszonyban vagyunk mostanság. Természetesen azt kell mondjam  (Tudom: nem kell. De mégis!), attól mert ismerem és kedvelem egy zenekar zenészeit nem kell, hogy szeressem is a zenéjüket. Amennyiben nem jön be, akkor legfeljebb nem írok róla és nincs harag. A LAJKA első teljes nagylemeze nem ez a kategória, mert igazán színesre és érdekesre sikerült ez az anyag. 

A zenekar a szegedi MÉDEIA FIAI zenekar utórezgése, ami Lanczkor Gábor gitáros "kiesése" miatt szünetelt és ezután, eközben csatlakozott Ács Oszkár (ex-Hungarian Drakula, ex-Időrablók, ex-Amber Smith, nem tudom mit hagytam ki) szintetizátoron, vocoder ének "szerepekben" és kezdődött a LAJKA története. Az alaptagság a következő maradt az MF-ből: Lengyel Zoltán - basszus, ének, szinti, Orcsik Roland - ipari ütőshangszerek (csövek, olajoshordó), citera, doromb, hangtálak, szinti, háttérvokál, és Szokol Szilárd - dobok, szinti. A lemez hét felvételt tartalmaz nagyjából 45 percben. Az első címadó Alaska egy tizenkét perces felvétel, ami egyfajta intró is lehetne. Nekem a szám három részből áll. Az elsőben egy ködös basszustéma indít, majd rácsatlakozik egy kis doromb alap és szép lassan beszáll az egész zenekar. A negyedik perc körül van egy szünet, ahol egy új rész jön. Elsőre a felvezető hangok hegedűnek tűnhetnek, de nem azok, hanem Roland bepick-upozott citerája, amin vonót húz, amire szépen dörmög a basszusgitár. A végére megjön egy kis szinti is, hogy átkösse a szerintem harmadik részt, ami Zoli énekével, csengőkkel és a Novation - analóg szintetizátor és basszus modulátor - fura hangjaival átvezet  egy tempósabb harmadba. Itt a szintetizátor fura analóg hangjai kerülnek főszerepbe, jönnek a csörgők és előkerülnek a vasak is. A kis dallam "kalimpálás, kalapálás" a szám közben méretre vágott fémek hangja. Jó kis nyitány! Ami nagyon szokatlan lehet, azaz analóg szinti és a Novation hangja, ami kvázi gitár helyett funkcionál, de egyáltalán nem gitár hangzást hoz.

A második Sun Ra már korábban felkerült a LAJKA oldalára, szóval azt már hallottam. Ez egy tempósabb szerzemény, ami énekkel indul, majd a kicsit szétkent basszus, az ütősök és a szinti is ad egyfajta ritmust hozzá, nekem olyan amerikai roadmovie film zenének is beillene, utána a citera húrjainak ütésével elég érdekes kis dallam kerekedik benne. A refrém egy lassabb rész énekkel, vocoderrel, majd vissza gyorsul a tempó és a  dalt "széttekert" szintikkel zárják. Újabb hosszabb szerzemény jön a Continental Walz, amit kicsit borongós és lassúbb dob - basszus vezet fel, majd ismét megszólal egy doromb, ami szokatlan ütemet tesz a dalba és megérkezik rá az ének. Az énekről valami eszembe jutott, sokáig nem tudtam megmondani mi, de a harmadik hallgatás után beugrott. A BAUHAUS ének témái. Persze más a hangszín, de a stílus engem arra emlékeztetett és baromira is tetszik, plusz ami még jó ebben a dalban az a billentyűs fura "beköszönő" zajai. Öt perc után egy kicsit megváltozik a szerkezet, mert a fennmaradó közel 3 percben változik a tempó és jönnek a vasak, a csengők a "gyogyós" szintetizátor hangok és egy pszichedelikusabb hangulat zárja a szerzeményt a borongós eleje után.

A negyedik Göttliche Gewalt eleje egyfajta experimentál cucc, a vasaival és fura megszólalásával. Ezt követően elindul egy 2 perces bólogatós nyomasztás. Egyébként elsőre ez volt a lemezről a kedvencem egy thriller főcím zenéjének is lehetne, majd a végére meg totál szétfolyik egy pszichedelikus masszává. Leginkább a billentyűk miatt, bár nem pontosan jó szó hogy szétfolyik mert nem, de a szinti azt a hatást keltette bennem. A következő szerzeményben előkerülnek a "supermarios" billentyű hangok, no meg a vasak és egy egész furcsa dal lesz Lemmy címmel. Egyébként pont megfelelő hosszú, mert akkor lett vége, amikor már elkezdtem volna unni. A hatos Time Crytal/Csore na Bora elve az egyik kedvencem volt, mert amikor először láttam őket élőben ez a szám nagyon megmaradt bennem. Szépen lebegtetett bassline hangok, csengők, elszállós ének, majd szépen lassan felépül az egész dal, beszáll a dob, az analóg szinti végig hoz valami fura '70-es - '80-as pszichedelikus érzetet. A közepén a citera ütögetése ad egy új ritmust és megjegyezhető dallamképződményt. Egy kiállás után beköszön a basszus, a citera "dallam" megy tovább, majd vocoderes vokál, sima vokálok és szerintem valamiféle cigány dalba illő ének téma zárja a dal 8 percét, de a szám címében lévő Csore ne Bora nem jelent a Magyarországon beszélt roma dialektusban semmit tudtommal. Gőzöm sincs mit jelent! Furcsa, de az utolsó szám címe az Intro, ami egy teljes korai '80-es évek synth-wave(?) cucc, néha eszembe jutott a korai Kaftwerk az elektronikus alapokról. Egyébként ez volt nekem a legfurább szerzemény és egyedül ez nem kapott el valamiért. De hát: ízlések és pofonok.

A LAJKA bemutatkozó albumát nagyon érdemes meghallgatni, mert elég különleges, izgalmas lett az Alaska. Érződik rajta a '80-as - '90-es évek, meg hogy a srácok nem tudják letagadni miket hallgatnak. Mondjuk olyanokat, mint: Bauhaus, Einstürzende Neubauten, Kraftwerk, Killing Joke, Swans, Wovenhand... ezekben a számokban úgy vannak benne ezek a bandák, hogy csak a szellemük, de egyik hangzásának a visszhangja sem szól direktbe hallgatás közben a fejünkben.

A keverésében az tetszik, hogy nem steril, érződnek, hogy pl. a csengők, vasak nincsenek az alapokhoz húzva, csak azért, hogy pontos legyen. Igazából nekem a lemez egy pszichdelikus - experimental - indie - industrial -  synth-wave  turmix!

Meghallgatás, vásárlás itt: https://lajka.bandcamp.com/album/-