Gyilkos – II
(2018. Self Released)
Ez az a név az, ami sohasem hagy hidegen. Már akkor sem hagyott, amikor először hallottam, de még egy hangot sem hallottam tőlük. Valahogy mindig kiráz a hideg tőle, mert nem asszociálok semmi másra, csak a szó puszta, valós jelentésére. Igaz, akár a zenéjükre is gondolhatnék, mert ők nem mondanak semmit ezzel kapcsolatban. Majdnem két éve, a belga Raketkanon előtt láttam őket, ahol nagyon energikusak és meggyőzőek voltak. Most itt az új kislemez, hat számmal.
A tavalyi év utolsó posztjai között volt az orosz System Morgue válogatás lemeze. Erre alig kezdődik el az év és itt az új anyag.
A Pozvakowski azon kevés zenekarok egyike, amely minden lemezét várom, hogy megjelenjen. Ennek az egyik oka, hogy a saját műfajukban szerintem a legjobbak itthon; a másik, hogy nem volt még olyan lemezük, ami a meghallgatás után ne került volna fel a polcra, és napokig ne agyalgattam volna rajta. Továbbá, nem jutott eszembe, hogy egy lazacsuklós frizbi-mozdulattal a sarokba íveljem a többi, "ezt is hallottam" közé.
Igen ritkán szoktam kapni megkereséseket, hogy írjak zenékről, de ez most egy ilyen megkeresés eredménye. A link Franciaországból érkezett, egy madagaszkári gyökerekkel rendelkező zenésztől, Hery Randriambololonától. Ujjaya nevű projectjéből leírása szerint, egy etno-ambient stílusban 2016-ban megjelent, élőben előadott és összerakott anyagot küldött. Ez azért kicsit több annál...
A System Morgue név, Peter L. Accasari orosz előadót takarja. Ezen a néven közel 10 éve készít felvételeket. Kezdetben experimental, zaj, kísérleti dolgokat csinált, majd egy kis dark-ambinetben is utazott. Vannak néha törések a közel 10 éves életműben, de évről - évre egyre jobban letisztult, ambientbe hajló anyagokat készít és ad ki.
Azt hiszem elég izgalmas csapatba futottam bele. A kanadai trió két számos debütáló lemeze szerintem, igazán figyelemre méltó. Leginkább azoknak, akik keresnek valami olyasmit, ami nem egy bizonyos stílusba szorított zene. A Meave két száma ilyen. Nem dark és nem is punk, sima rock zene meg végképp nem. Szóval passzolom, hogy milyen stílus, de nagyon érdekes.
Gondoltam nézelődök hard-core ügyben a bandcamp-en. Így találtam a Rhode Island-i Locked Away kislemezére. A zenekar négy főből áll: Zachary - gitár, Josh -basszus, Matt - dob és Nate - ének.
Imádom az olyan bandákat, akik megfelelő alkalommal és jó időben találnak meg. Egy munkával töltött éjszaka után találtam rá a kanadai BLUE YOUTH bemutatkozó lemezére. A zenekar triófelállás: Gage McGuire - gitár, ének, Jon Wolfond - basszus, Garret Matheis - dob. A zenekar Kanada közepén, a kétszázezres Regina városában működik; gyanítom, hogy nem túl régóta. Sok infót nem tudtam róluk kihámozni, de nem is annyira fontos, mert a zene az.
A The Tunnel 2017. januárjában megjelent lemezéről már korábban írtam (
A mai napig büszke vagyok rá, hogy a seattle-i Voychech zenekar 175. rajongója én voltam a facebookon. Arra meg végképp, hogy én írtam róluk szerintem talán először Európában, a This Ain’t No Joy Joy bemutatkozó anyaguk kapcsán.
Úgy tűnik, hogy a volt Jugoszlávia országai újra elkezdte termelni az undergroundba a jó zenekarokat. A Mnjenje is egy igazán érdekes szerb zenekar, mindenképpen akartam róluk írni, ha már a tavalyi Aurórás koncert után nem tettem meg. A Mnjenje tagjai: