(Self Released 2017.)
A System Morgue név, Peter L. Accasari orosz előadót takarja. Ezen a néven közel 10 éve készít felvételeket. Kezdetben experimental, zaj, kísérleti dolgokat csinált, majd egy kis dark-ambinetben is utazott. Vannak néha törések a közel 10 éves életműben, de évről - évre egyre jobban letisztult, ambientbe hajló anyagokat készít és ad ki.
(2017. Self Released)
Azt hiszem elég izgalmas csapatba futottam bele. A kanadai trió két számos debütáló lemeze szerintem, igazán figyelemre méltó. Leginkább azoknak, akik keresnek valami olyasmit, ami nem egy bizonyos stílusba szorított zene. A Meave két száma ilyen. Nem dark és nem is punk, sima rock zene meg végképp nem. Szóval passzolom, hogy milyen stílus, de nagyon érdekes.
(2017. Self Released)
Gondoltam nézelődök hard-core ügyben a bandcamp-en. Így találtam a Rhode Island-i Locked Away kislemezére. A zenekar négy főből áll: Zachary - gitár, Josh -basszus, Matt - dob és Nate - ének.
A csapat 2016. augusztusában alakult, így elég frissnek mondható.
A Temesváron működő Thy Veils, a Neoradiant című lemezéhez új videóval jelentkezett. Most egy egész sci-fi-s videóval és egy nagyon szép elektronikus dallal. Szép képek, gyönyörű ének, elszállós zene, nagyszerű videó!(Videó az írás alatt.)
(2017. Grind Central Records 002- 2017 )
Imádom az olyan bandákat, akik megfelelő alkalommal és jó időben találnak meg. Egy munkával töltött éjszaka után találtam rá a kanadai BLUE YOUTH bemutatkozó lemezére. A zenekar triófelállás: Gage McGuire - gitár, ének, Jon Wolfond - basszus, Garret Matheis - dob. A zenekar Kanada közepén, a kétszázezres Regina városában működik; gyanítom, hogy nem túl régóta. Sok infót nem tudtam róluk kihámozni, de nem is annyira fontos, mert a zene az.
Nem lesz egy túl részletes beszámoló, de annyira fontos nekem ez a koncert, hogy feltétlenül írni akartam róla. Leginkább azért, mert Magyarországon először láthattam a New York-i Unsane-t, másrészt azért, mert remek koncert volt. Ígérem nem lesz hosszú! (Ezúton is hálás köszönet a Desszert Feszt szervezőinek, és nem csak ezért a koncertért!)
(2017. Self Released) (Európai vinyl terjesztés: Antena Kryzku - Lengyelország))
A The Tunnel 2017. januárjában megjelent lemezéről már korábban írtam (itt). Eszméletlenül tetszik a mai napig: a dobgépek, a zajos, kitekert gitárok, az őrület határait súroló ének miatt, meg azért is, mert nem mindennap hallok ilyet. Most meg itt az új kislemez Sam Black basszusgitáros és Jeff Wagner gitáros - énekes mellé, most már a felvételre is becsatlakozott Michael Jacobs a pOrch (írtam: itt) zenekar dobosa.
(2017. Self Released)
A mai napig büszke vagyok rá, hogy a seattle-i Voychech zenekar 175. rajongója én voltam a facebookon. Arra meg végképp, hogy én írtam róluk szerintem talán először Európában, a This Ain’t No Joy Joy bemutatkozó anyaguk kapcsán.
Majdnem két év után itt az új, teljes nagylemezük 10 számmal. Sok lemezt hallgatok egyébként is, de kevés ver oda egyből úgy, mint ez az album. Szóval, megérdemelték a bizalmam! Mit is írtam róluk korábban?
(2017. Self Released)
Úgy tűnik, hogy a volt Jugoszlávia országai újra elkezdte termelni az undergroundba a jó zenekarokat. A Mnjenje is egy igazán érdekes szerb zenekar, mindenképpen akartam róluk írni, ha már a tavalyi Aurórás koncert után nem tettem meg. A Mnjenje tagjai: Dušan Damnjanović - dob, Miloš Stošić - ének, Marko Ilić - basszus és Nebojša Kuzmanović - gitár.
Ezt a filmet, azért rakom ki, mert nagyon fontos, hogy minél többen tudják és értsék, hogy miről is szólt ez a szubkultúra a kezdetekben. Bemutatja, hogy a divat, a politika és a butaság hová vezethet egy csoportot, ami korábban pont nem az intoleranciáróll és a szűklátókörűségről volt híres.
A filmet a BBC 2016-ban mutatta be. Nekem nagyon tetszett, ezért ajánlom neked is!
Amennyiben lusta vagy megnézni, a divany.hu-n Farkas Edina Lina remek összefoglalót írt róla.
itt: http://divany.hu/offline/2017/09/14/szkinhedek/
Film a posztban, magyar felirattal!
(2017. Self Released / vinyl: Powertrip Records)
Szerintem senkit sem lep meg, hogy Svédországban szinte minden stílusban van jó néhány remek zenekar. Kezdhetjük az Abbától, de felesleges, mert nem csak a mainstreamben, hanem a rétegzenékben is maradandó alkotóik vannak. Engem meg leginkább ezen utóbbiak fogtak meg mindig. Csak annyit, hogy ez a banda is svéd és jó!
A Time To Heal egy stockholmi zenekar, amely a hardcore vonalon mozog.
A nyár folyamán Gyulán, a Ladics-házi esték keretében Sándor László fotós és Pfeff Márton zenész, létrehozott egy közös performancet. Sándor László a fotóival, Márton pedig a zenéjével járult hozzá az előadáshoz. A videó az eseményen vetített képeket és az alá készült zenét dokumentálja.
(2017. Antenna Kryzku)
A Bastard Disco nem egy angol zenekar és nem is amerikai, hanem egy viszonylag friss lengyel zenekar, akikre a katowicei OFF Fesztiválon figyeltem fel. Persze, az amerikai – angol párhuzamot nem véletlenül írtam. A zenekar négy tagú: Yury Kasyanenko - ének, Kamil Fejfer - gitár, Paweł Cholewa - basszus, Marek Kamiński - dob.
A harmadik napra is maradt néhány csemege. Előző nap eldöntöttem, hogy kicsit korábban kimegyek, hogy a lengyel zenekarokból is kapjak némi ízelítőt.
A második napot eleve lazára terveztük. Bár, kicsit túl laza lett. Akármennyire is érdekelnek a koncertek, már nem görcsölöm szét magam, hogy mindent lássak. Szóval, a jó kifőzdés ebéd és a délutáni alvás után indultunk meg a fesztivál helyszínére. Ebben az évben is nagyon tetszett, hogy délután, még kisgyerekes családokkal is bőven lehetett találkozni.
