The Story Of Skinhead - "...attól függ, honnan kezded a történetet."
Ezt a filmet, azért rakom ki, mert nagyon fontos, hogy minél többen tudják és értsék, hogy miről is szólt ez a szubkultúra a kezdetekben. Bemutatja, hogy a divat, a politika és a butaság hová vezethet egy csoportot, ami korábban pont nem az intoleranciáróll és a szűklátókörűségről volt híres.
A filmet a BBC 2016-ban mutatta be. Nekem nagyon tetszett, ezért ajánlom neked is!
Amennyiben lusta vagy megnézni, a divany.hu-n Farkas Edina Lina remek összefoglalót írt róla.
itt: http://divany.hu/offline/2017/09/14/szkinhedek/
Film a posztban, magyar felirattal!
Szerintem senkit sem lep meg, hogy Svédországban szinte minden stílusban van jó néhány remek zenekar. Kezdhetjük az Abbától, de felesleges, mert nem csak a mainstreamben, hanem a rétegzenékben is maradandó alkotóik vannak. Engem meg leginkább ezen utóbbiak fogtak meg mindig. Csak annyit, hogy ez a banda is svéd és jó!
A Bastard Disco nem egy angol zenekar és nem is amerikai, hanem egy viszonylag friss lengyel zenekar, akikre a katowicei OFF Fesztiválon figyeltem fel. Persze, az amerikai – angol párhuzamot nem véletlenül írtam. A zenekar négy tagú: Yury Kasyanenko - ének, Kamil Fejfer - gitár, Paweł Cholewa - basszus, Marek Kamiński - dob.
A seattle-i zenekar tavaly alakult, kiadtak egy demot és most ezt a három számos koncert anyagot. A zenekart négy hölgy alkotja: Rachel LeBlanc - ének, Marietta Crockett - gitár, Casey Nolan - basszus, Malia Alexander - dob.
Az egyre sűrűsödő post-punknak nevezett mezőnyben egyre jobb bandák kerülnek elő. Persze, hangzásokban azért a címke ellenére akadnak jelentős különbségek, én a londoni csapatot nem biztos, hogy teljesen jó szívvel ebbe húznám bele, de ám legyen. Az angol Deseperate Journalist, az egyik olyan zenekar, ami első hallgatásra megfogott. Megfogott, mégpedig a könnyedségével. A négytagú zenekart: Jo Bevan – ének, Simon Drowner – gitár, Rob Hardy – gitár és Caroline Helbert – dobos alkotják. A Grow Up a második nagylemezük.
Azt hiszem, sohasem írtam még olyan lemezről, aminek a lemezbemutatóját végig néztem, majd csak utána hallottam a lemezt. Jelen pillanatban is ez történik: hallgatom a lemezt és a koncert is előttem van. Peter Bjärgö neve a svéd Arcana nevű neo-classical, dark-wave zenekar kapcsán lehet ismerős, illetve a dark-ambinet projectje, a Sophia ugorhat még be. Az Animus Retinentia a negyedik, polgári neve alatt megjelent anyaga.
Megszokhattuk már, hogy a Neurosis két frontembere mindenféle produkciókkal jelentkezik, amelyeknek sokszor nem sok köze van az anyazenekarhoz. Lehetséges, hogy szentségtörést követek el, de nekem Steve von Till szólómunkái mindig jobban tetszettek, mint a Scott Kellyé. Pontosabban: közelebb állnak hozzám. Harvestman néven az ötödik stúdiólemeze jelent meg, igaz a saját nevén is jelentet meg szóló munkákat, de azok inkább hagyományos dalszerkezetű szerzeményeket tartalmaznak.
A Temesváron működő Thy Veils munkáit már évek óta figyelem. A Daniel Dorobantu vezetésével működő zenekar, egy új videóanyaggal jelentkezett. A már korábban is Daniel mellett dolgozó Manuela Marchis énekesnő maradt a projectben és a keverést is ismét Lukinich Attila végezte. A dalban részt vesz még, Alira Mun énekesnő és a számomra titokzatos nevű Punu elektromos dobokon.